Egyes anyukák miért ilyen bunkók és lekezelőek azokkal, akiknek nincs gyerekük?

Nagyon sok az olyan, aki bármilyen tanácsot vagy nem pozitív véleményt (ami kicsit is ráillik a saját gyerekére) egyből "sz@r anya vagy" szintű támadásnak vesz.

Sokan frusztráltak is, mert nem bírnak a gyerekükkel, vagy nem boldogok az életben, így bizonyos, főleg gyerekkel kapcsolatos kérdésekben önigazolást, helyeslést várnak ("jó anya vagy", "igen, jól csinálod"), minden mást személyes sértésnek vagy támadásnak vesznek. Én pont azt figyeltem meg az utóbbi időben, hogy a "problémás gyerekek" témakörben sok az olyan anyuka, aki mindenkit lehord és lepontoz, aki leírja, hogy bizony egy gyerek is lehet neveletlen és ebből adódóan is hisztizhet például. Ezek az anyukák legbelül pontosan tudják, hogy a saját gyerekük is valamilyen szinten problémás a számukra, így minden hasonló kaliberű kérdést magukra vesznek, személyes támadásnak ítélik meg, és habzó szájjal osztják ki azokat, akik bármiféle személyes tapasztalatot írnak le úgy, hogy nincs gyerekük. De a gyerekkel lévők is sokszor le vannak pontozva nullára.

Ez frusztráció, és irigység, hogy más jobban tud kezelni bizonyos szituációkat a gyerekkel kapcsolatban. Bevallom őszintén én sem szeretem az ilyen megkeseredett szülőket. Én például egy babakocsis anyukának említettem meg, hogy kicsit menjen félre, mert nem fér el tőle senki sem a járdán, és van, aki siet (én is siettem, de nem tudtam sehogy sem megelőzni). Erre le lettem osztva, hogy mindenki őt cseszegeti, pedig neki extra tisztelet járna, mert gyereke van.

Sokan sajnos a gyerekkel takaróznak, ha valaki panaszkodik rájuk.

A gyerekvállalás egy nagyon kényes és személyes kérdés. Mindenki (a legtöbben) szeretnék nagyon jól csinálni, túlgondolják, túlpörögnek rajta, és elolvasnak róla x könyvet, és meg vannak győződve, hogy az úgy jó is.

Én az ilyen anyukákat mindig a vegánokhoz hasonlítom, az életmód is nagyon személyes dolog, éppen ezért baromi könnyű megsérteni azt, aki fontosnak tartja ezt a témakört.

Mindenesetre, a lepontozást vállalva kijelentem, hogy ha egyes szülők annyit foglalkoznának a saját gyerekük problémájával és a gyerekükre való odafigyeléssel, mint azzal, hogy kiknek milyen képet mutat SAJÁT MAGÁRÓL, mint eminens szülő, sokkal kevesebb problémás gyerek lenne.

Azt vettem észre, hogy vannak olyan nők, akik a fogantatástól többnek érzik magukat az átlag embernél. Ezzel alapvetően nincs problémám, amíg másokat is tiszteletben tartanak. De sokan erről teljesen megfeledkeznek és a gyerekre hivatkozva próbálnak előjogokat szerezni.

Engem az irritál a legjobban, amikor van egy széles járda, amin megy az anyuka és tolja a babakocsit meg mellette a férj. Mindezt úgy, hogy elfoglalják az egész járdát és eszük ágában sincs elengedni mást. Hogy ez mire jó? Fogalmam sincs.

"Elhiszem, hogy vannak olyan dolgok, amiket jobban átlát az, akinek van gyereke, de az embernek ettől függetlenül miért ne lehetne egy bizonyos dologról/szituációról/viselkedésről véleménye?"

Valószínűleg tudják ők is,hogy miben hibásak/felelősek,és nagyon égő lenne nekik,ha egy gyermektelen ember mondaná az arcukba.