Nem veszek tudomást a problémákról, hogy javithatnék ezen?
Mindig azt hiszem, hogy majd megoldom vagy megoldódik, de igazából nem akarok tudomást venni róluk, és elvesztem az irányitást, majd csak sodródok.
Valahogy tudatosabb szeretnék lenni, de nem tudom, hog hogy kezdjem. Próbálok a problémára koncentrálni többet, akkor meg úgy érzem, hogy bevonzzom az Univerzumtól a legrosszabbat, ami megtörténhet. Káosz van a fejemben.
23 L
válasza:
válasza: válasza:Tanulok és dolgozom, de úgy érzem, vakon. Nem haladok sehova. Van egy nagy családi probléma, azért tanulok hogy legyen egy jó szakmám, és elég pénzem, hogy kihúzzam magunkat a bajból.
Szociális életem nincs, eddig azt hittem, hogy azért, mert nincs rá időm, de igazából félek kimenni az emberekhez.
Volt egy barátom, az elején nem stimmelt vele valami, de nem vettem róla tudomást, és később kiderült, hogy egy bűnöző volt. Akkor szakitottam vele.
Utána négy évig nem volt senkim, ugyancsak azért, mert azt hittem, hogy nincs rá időm, de ismét csak a félelem miatt.
Eközben mindenki más szórakozott, és én csak tanultam és dolgoztam, most úgy érzem magam, mint egy vén boszorkány.
A tavaly közelebbkerültem egy fiúhoz, aki már rég tetszett, ő is a munkába menekül valami elől. Egy éve "vagyok vele". Az elején egy városban voltunk, és nagyon szép volt, azután hazaköltözött, 160 km-re van tőlem. Sokat dolgozok, komoly kapcsolata ott sincs. Elhatároztam, hogy figyelek rá és foglalkozok vele, hátha majd idővel együtt leszünk. De a munkája miatt 3 hónaponta találkozunk. Nagyon introvertált, korábbi csalódásai miatt nehezen enged közel magához bárkit is, és egy év után (amikor kb 6x találkoztunk), nincs már több energiám rá.
Semmi nem megy jól, és mindennek én vagyok az oka. Mert mindig csak tanulok, és a valós élettel nem foglalkozok.
válasza: válasza:Kétféle típusa van a problémáknak. Az egyik, ami a tiéd, ez az, amivel foglalkozni kell. A másik, ami nem a tiéd. Ezt nem neked kell megoldanod, csupán felismerned, hogy nem a te problémád, és elengedned. Gyakran több ilyennel találkozni, mit a másikkal.
Nem ismerem a körülményeket, de gyanítom, hogy a nagy családi problémát nem te okoztad és nem szülőként veszel benne részt. Ettől kezdve nem a te feladatod megoldani. A gyerek nem cserélhet a szülővel, abból jó még sohasem származott (a szülő dönthetett, a gyerek nem). Persze nemes dolog a segítség, és külön örömet okoz, ha sikerül általa kilábalni a bajból, viszont fontos, hogy ne érezd a saját személyes felelősségednek. Abból jön az értelmetlen bűntudat érzése, miközben nem lenne rá okod.
Amit pedig eddig tanultál, az a tudás már a tiéd, ha vén boszorkánynak érzed magad, akkor voilà: van egy boszorkánykonyhád - persze tudom, beszélni mindig könnyű. A valós élettel nem kell többet foglalkozni, mint amennyit az foglalkozik veled (sokszor többet, mint ami kellemes), elég ha magaddal foglalkozol, amit pedig megtanultál, az csak hasznodra válhat benne (magadnál és a külvilágnál is). Szórakozni legyen időd, és mivel az nem korfüggő (az ember szeret játszani), ne érezd, hogy bármiről lemaradtál. Legfeljebb a forma más, de a lényeg ugyanaz.
A fiúnak szintén megvan a saját problémája, ha ezt is te akarod megoldani, egyfelől "nem marad energiád", másfelől elveszed tőle a küzdés lehetőségét. Lehet, hogy neki pont küzdeni kell megtanulnia.
"...és mindennek én vagyok az oka."
Kevesebbnek, mint gondolnád. Már csak a leírtakból is ezt gondolom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!