Hogyan javíthatnék ezen a problémán?
Félek a kategória nem a megfelelő a válaszok szempontjából, nem tudom.
Komoly gondomhoz szeretnék segítséget kérni!
Az alábbi feltüntetett probléma nem a valós, egy másik ugyan ilyen jellegű problémával rendelkezem, kérek mindenkit, a feltüntetett problémára írjon válaszokat!
Tehát tételezzük fel, hogy én egy túlsúlyos ember vagyok, genetikailag örököltem a még betegesnek talán nem nevezhető de nagy problémát jelentő falánkságot. Sokszor csak úgy rám tör az éhség, és nem bírom ki, hogy ne egyek valamit, legtöbbször akkor jön elő, ha számomra finom ételt látok, viszont nagyon gyakran már megdöbbentő, hogy olyan ételek látványa is éhséget és vágyat idéz elő, és általában ilyenkor vagy nagyon nagy önuralommal kiverem a fejemből valamivel a finomságok gondolatát, és elmúlik az éhség, vagy eszek valamit, sokszor titokban, máskor kihasználom a közös étkezéseket és már nyáladzva ülök az asztalhoz. Sokszor hiába eszek valami olyat amit kívánok, mert nem sokkal később megint vágyom valamire. A gondolataim sűrűn csak e körül járnak, képeket nézegetek ételekről és filmeket, közben eszek. Kínoz az ez a hihetetlen erős vágy, alig tudom legyőzni, hiába étkezem többször és minőségien, hiába sportolok és élek boldogan, ez a szenvedély folyton előjön és legtöbbször úrrá lesz rajtam. Rengeteget fantáziálok az ételekről, és igazán az hoz lázba ha látom őket, képen vagy filmen, de leginkább élőben, az okozza a legerősebb vágyat, olyankor muszáj ennem, mert különben addig gyötör a gondolat és a kísértés míg nem eszek.
A probléma örökletes, már kisebb korom óta (6-7 éves) fennáll.
Hogyan válhatnék meg ettől a tulajdonságtól? E mellett nem bírok élni, rengeteg keservet okoz számomra. Minden fajta segítő szándékú vélemény érdekel, előre is köszönöm szépen mindenkinek!
18/F
Egyél még többet. Egyél ha már nem is kívánod, egyél hányásig, majdnem. Egyél sokkal többet mint ezidáig. Majd egy szép napon rájössz, hogy ez nem igazi boldogság. Én a maszturbálással voltam így, hogy csak az okozott örömet, napi 2-4 simán megvolt. Aztán ráunt az agyam, és "megvilágosodtam", hogy egyszer fenn aztán lenn, és ez a mértéktelen "fogyasztás" elveszi a dolog élvezetét.
Most kielégülést abban lelek, hogy él bennem a biztos tudat, hogy képes vagyok gátat szabni az indulataimnak. És így sokkal nagyobb örömet okoz egy-egy alkalom.
Nem mondom, hogy egyszerű volt, sok idő kellett hozzá, de immáron kikristályosodott, és csírájában hal el a gondolat, és csak mosolygok rajta. :)
Kajával is hasonlóképpen vagyok már. Bár én sosem voltam nagyevő, de elő-előfordult, hogy valami finomból már csak azért is többet eszek, mert finom. :P Eszem amíg elérem azt a szintet, hogy elég. Érzem a gyomromba, hogy ennyi és kész.
Majd te is elérsz oda, hogy ránézel az ételre, megmosolygod magad, a felbukkanó vágyat, és továbbmész.
De addig is most, zabálj. :D
2. Neked is ezzel a módszerrel oldódott meg?
Más vélemény, ötlet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!