Az én helyemben mit tennétek, hogy jobb legyen az életetek? Aki járt már hasonló cipőben, azok hogy verekedték magukat túl az ilyen problémán?

Szerintem kérj segítséget a témavezetődtől. Mond el neki az egészet. Nem félre dumálva, nem ferdítve, nem védve magad, hanem úgy ahogy van. Hátha van valami ötlet, hogyan lehetne egy épp hogy csak szakdolgozatot legyártani. Mert itt az esetedben szerintem ennyit kellene. Nem minőségre törekedni, hanem csak azt elkerülni, hogy telik tovább az idő és nem lesz diplomád. Ami NAGYON megnehezítené az életedet a későbbiekben.

A pánikroham dologra meg az a megoldás, hogy menj el még több interjúra. És ne is az érdekeljen felvesznek e, hanem csak a helyzet. MEg úgy általában is figyelj oda magadra. És ha azt veszed észre, hogy valamit elkerülsz, mert ciki, vagy mert mit gondolnak mások, akkor korrigálj és válaszd azt. NEm a a dolog miatt,hanem, hogy csak edz magad. Át kell élned, hogy nem kell félni attól, hogy mit gondolnak mások, nem baj ha azt gondolják egy kretén vagy ez az ő dolguk semmi közöd hozzá. ÉS attól sem kell félni ha valami kínos. Simán lehet tovább menni egy ilyen helyzetből. Ilyen kínosnak tűnő illúzió helyzetben gondolj arra mi a legrosszabb dolog ami történhet. és álltalában megértheted, hogy nem sok. Az egész félelem irracionális és benned van. Szóval nem menekülj ki a helyzetből, maradj ott a kínosban, ami nem is kínos. Tanulj meg benne lélegezni mozogni.

És még általánosabban. Vedd észre, hogy semmi baj nincs. Van időd ezeket a dolgaidat kijavítani. Szépen, türelmese, minden kis mozdulatot begyakorolva.

Igen, sokszor a semmiből kell várat építeni, mankók nélkül.

Az én nézőpontom az, hogy kétfajta ember létezik: aki hisz abban, hogy szakemberekkel ( akár véltek, akár valósak ) oldja meg az életét, illetve aki nemet mond az ilyen mankónak és saját magától áll lábra, kezeibe véve az irányítást. Nem mindig alakul szerencsésen a dolog, de az élet már csak kockázatos.

Én abban az erőben hiszek, amit az ember megkaphat magában akkor, ha valódi szükséget és akaratot érez rá.

Amíg valaki menekül, vagy másokra támaszkodik, vagy gyógyszerekkel csillapítja magát, stb. - addig soha nem érezhet igazán valódi szükséget és akaratot, mert ezeket csak az érzi, akinek már semmije nincs és mégsem hajlandó feladni, hanem mindennek ellenére is küzdeni akar és sikert elérni.

Annak a tudatosulása, hogy végtére is egyedül vagy és csak az vár rád, hogy egyedül kelj fel a hideg padlóról, egyfajta rendkívüli erőt ad számodra, mert különben nem tudnád felemelni magad.

Persze, az emberi természet is olyan, mint a pálmafa : ha súlyt helyeznek egy pálmára, akkor az egyenesebbre és magasabbra nőhet, de akár szét is törhet a súly alatt.

Nincsenek abszolút dolgok az életben, minden egy bináris lehetőség, és valójában bárkit érhet kudarc, mert nem tudja elbírni a saját sorsát, de épp ennek a konstatálása az, amely egyeseknek erőt ad: ha oly sokan esnek el körülöttem, miért esnék el én is ? Miért ne küzdjek ? Miért ne kockáztassak ? Miért ne tegyek meg mindent, amit eltudok képzelni ? Miért ne vessem bele magam az óceánba és hozzam ki magamból a maximumot ? – Így gondolkoznak a sikeres emberek szemben azokkal, akik kudarcra vannak ítélve.

Illetve nyilván mindenki megtalálja a saját gondolkozásmódját, de azt meg kell értened, hogy " A győztes mindig egyedül van " - ennek az a jelentése, hogy nem támaszkodhatsz folyton másokra, kívülről jövő segítségre, mert így sosem leszel igazán sikeres. A sikerért legtöbbször magadnak kell rájönnöd, hogy mit is kell kezdened magaddal. S ha megvan benned az, ami szükséges hozzá, akkor képes leszel erre.

A betegségedet próbáld úgy kezelni, mintha nem lenne és tekintsd magad egészséges, normális embernek. Ne bújj emögé és ne az állapotodat okold az életed elromlása miatt.

Szerintem az egyetemre azért jelentkeztél, mert érdekelt ez a szak, tehát kezdj hozzá a szakdoga megírásához, hiszen már csak ez az egyetlen dolog választ el a diplomától. Minél tovább halogatod, annál inkább idegeskedni fogsz miatta, mert gondolom mindenki a füledet rágja miatta. Úgy tartják, hogy "evés közben jön meg az étvágy", talán ha látod, hogy igenis megy ez neked, akkor újra megjön a kedved hozzá és a sikeren felbuzdulva az életkedved is visszatér, s egyéb dolgaid is jobban alakulnak. Ha azt látod, hogy valamiben jó vagy (pl. tanulás), akkor nagyobb lesz az önbizalmad minden más téren is (pl. munka, vagy ismerkedés).

És nem utolsósorban elképzelhető, hogy ettől még a betegséged is javulni fog, nem is kell a drága orvos hozzá, csak bízz magadban.

Sok sikert!

1. Ez egy folyamat. Minél több interjúra mész annál nagyobb rutinod lesz benne és annál magabiztosabb leszel. Ne azon gondolkodj, hogy mi lehet a rosszabb! Mindig lehet rosszabbnál rosszabb szituációt mondani, fokozhatod akár a végtelenségig is, de akkor is csak a képzeleteddel játszol. A görcsölés előbb-utóbb oldódni fog... de szárazon nem fogsz tudni megtanulni úszni. Nyugi!

2. Ilyen ez! A lózungok nagyon alkalmasak arra, hogy hangulatba hozzák az embert - persze utána a valóság lerángat a Földre azonnal. Ez természetes. Nem kell feladni, mindig meg kell tenni amit éppen tudsz és bízni kell a szerencsében / sikerben.

Ha érdekel, akkor sok ebben-abban sikeres ember tart előadásokat tengerentúli egyetemeken a sikereiről és az életéről (jútyúb a barátod ;) ). Ott nem ragaszkodnak görcsösen a meséskönyvhöz (sem semmi egyéb lózung-gyárhoz): hallhatsz a mesés sikerek hátteréről, a körülményekről és pl. a vakszerencse szerepéről is. Nem egy közülük nagyon tanulságos és segít ráeszmélni arra, hogy milyen keskeny a mezsgye köztük és pl. közted. Csak azok a fránya körülmények...