Miért nem tudnak engem békén hagyni ezzel?

Mindenki a barátnő témával nyaggat. A kollégáim,édesanyám,de ő legfőképp az unokával. A körülöttem lévő emberek. Tudom,úgyis olyan válaszok lesznek majd,hogy majd jön egy nagy szerelem,vagy biztos meleg vagyok,majd változik a véleményem idővel. Én egy olyan mentalitású ember vagyok,aki egyedül él és nem szereti,hogyha a nap végén ott lebzselnek körülötte. Amikor szükségem van alkalmi kapcsolatra,olyankor hébe-hóba akad Nő,de én nem akarok hosszútávra magam mellé. Nem is vágyok rá,szerelembe sem tudok esni,mert akármilyen aranyos,akármilyen szép Nő jön velem szemben,nem vált ki belőlem semmilyen érzést. Családot pedig abszolút nem szeretnék,mert én nem rajongok a gyerekekért. Különben is,a mai világban az esetek többségében úgy van,hogy megszületik egy gyermek,aztán a szülők szétmennek a többi már csak az anyagiakról szól. Miért olyan nehéz ezt elfogadni,hogy én egyedül akarok élni? Nem hiszem,hogy ezt olyan nehéz lenne megérteni és elfogadni. El se tudnám képzelni az életemet úgy,hogy együtt éljek valakivel.