Tisztelnem kéne magam emiatt jobban mintha nem vágtam volna bele?

2 évvel ezelőtt úgy döntöttem kimegyek külföldre tanulni, egész egyszerűen azért mert végiggondoltam milyen jövő várna rám otthon, és akkor inkább azt mondtam, hogy vagy jó sok pénzt bukok vagy sokat nyerek

azóta sikerült nagy nehezen állást is találnom, suli meg nem annyira nehéz mint számítottam rá..magyarán kijelenthetem, hogy az elvárásaimhoz képest helyt álltam.

itt jönnek a gondok,

gond no. 1: a melóhelyen habár annyit keresek amit nem is gondoltam volna, hogy keresnék nem érzem egyáltalán egyenrangúnak magam a helybeliekkel mivel csak takarítok, kivéve a magyar kollégákkal(van pár magyar kolléga)..emiatt folyton máshol jár az agyam, hogy milyen büszke vagyok magamra, hogy eddig eljutottam és sikerült pénzt keresnem, fenntartanom magam..megalapozhatom a jövőmet anyagilag

gond no.2: habár nagyon sokat fejlődött a nyelvtudásom, bármit amit akarok ki tudom fejezni, ha emberek figyelnek és várják nagy szemekkel, hogy reagáljak valamire, akkor olyan durván leblokkolok, mintha az agyam helyén egy sötét felhő eltakarna mindent(ezzel a magyarban ugyanilyen gondom volt, de az angolul történő kommunikáció kicsit ront rajta)..

kivéve ha négyszemközt beszélek valakivel aki valamelyest szimpatikus, és tudom, hogy nem jövök zavarba kérdezzen bármit is

3. akcentusom egy kicsit zavar, de azon már nagyjából túltettem magam

habár tudom, hogy magamhoz képest, elég sokat teljesítettem, másokhoz hasonlítva ezek miatt a gondok miatt, rengeteg szituációban egy nagy kalap szargombócnak érzem magam, annak ellenére, hogy legbelül tudom, hogy sok értékem van

jöjjön aminek jönnie kell