A múltkor összetört a telóm és amíg nem szereztem másikat borzalmas volt mintha levágták volna a kezemet elvesztettem volna egy érzékszervemet vagy kettétörték volna a varázspálcámat (Potter fanok értik). Ti éreztetek már így amikor nem volt telótok?

Nem. Nekem van életem.

Nem.

Ez függőség amiről beszélsz... Én tudatosan nem a telefonon lógok állandóan.

Nekem pár hónapja 2 hétig nem volt telóm, szervizben volt, és habár sajnos függő vagyok (videókat nézek, olvasok rajta), mégsem voltam elveszve nélküle. Szóval, ha én függő vagyok, akkor el se merem képzelni, hogy te mi lehetsz. Keress hobbit inkább.

A telefonommal kapcsolatban nem éreztem még ilyet, mert azt nem túl gyakran használom. De a számítógépemmel (konkrétan az internettel) kapcsolatban pont múlt héten volt ilyen érzésem. A gépem régóta haldoklott, aztán múlt héten egyik nap végleg beadta a kulcsot, úgyhogy gép és net nélkül maradtam. Pár napig kérdezősködtem baráti körben, hogy milyen gépet érdemes venni. Negyednap már elvonási tünetekkel rohantam a laptop boltba, hogy vegyek egy gépet. De az eladó bunkó volt és nem is volt nekik olyan modelljük, amit szerettem volna, ezért hazajöttem. Egy ismerősöm kértem meg, hogy neten rendeljen nekem egyet, de mivel a hétvége jött, ezért újabb négy nap várakozás következett, mire végre megjött az új laptop. Kínszenvedésként éltem meg azt az időt, amíg el voltam vágva az internettől. De ehhez tudni kell, hogy nekem nincs tévém, rádióm, egyéb szórakozási eszközöm, úgyhogy én filmeket, zenét, híreket, stb. mind csak a számítógépen keresztül érek el. Arról nem is beszélve, hogy a városomban nincsenek barátaim sem, csak vidéken és velük is csak neten tudok beszélni. Tehát egy hétig el voltam vágva minden embertől, ami fontos számomra, és mindenféle egyéb szórakozási lehetőségtől is. Munka után minden nap elmentem biciklizni, csakhogy ne itthon üljek és a falat nézzem unalmamban, de a napi 4-5 óra biciklizés is unalmas két nap után!

Eehhh ettől még a hideg is kirázott. (és itt nem a telefon elvesztésére gondoltam)

1 hónapja egy Nokia C2-esem van, mert tönkrement az okostelefonom, és ez volt itthon tartalékban. Hatalmas kocka voltam, mindig a kezemben volt, de most mégis simán kibírom. Nyilván alig várom, hogy meg tudjam venni az utódját, de könnyedén tudok nélküle élni.