A 17-20 éveseknek mennyire van eszükben az hogy építkezzenek, vagy saját lakásuk/házuk legyen?

Saját tapasztalat alapján kb. annyira, hogy mindenki tudja, hogy esélye sincs ilyesmire...

Azért mióta mindenkinek van nete azóta mindenki tudja mi folyik az országba és mik a kilátások, még a gyökér bulizós piás 17 évesek is.

Sokan hivatkoznak a 8-asra, hogy ez a helyes felfogás. Nos, hogy helyes-e vagy sem, szerintem értelmetlen kérdés, mindenki azt teszi ami jó, de én például fiatalként a hátam közepére kívánom az utazást. Ha rajtam múlna egy településen élném le az életemet. Nem mindenki életcélja az utazás meg a folytonos helyváltoztatás. Mire kiismerem magam az egyik helyen és lesznek az embernek igazi, nem csak felszínes kapcsolatai, már pattanna is odébb?

Jó mondjuk lehet én is külön állatfaj vagyok, nekem még az évi 1 hetes nyaralás is sok már a 3. nap után. :D

19 éves (lány) vagyok, és szoktam spórolni zsebpénzből, ösztöndíjból, igaz, hogy ez az összeg a kérdező pénzének csak a töredéke. Angolból szoktam korrepetálni munkaként, "rendes diákmelóm" nincs, mert heti átlagosan 5 ZH-t írok és az órarendem sem éppen a legjobb, úgyhogy inkább a tanulásra fektetem a hangsúlyt. Nyári meló, esetleg külföldre is, fog szóba jönni.

A lakás mondjuk még ráér, mert még minimum 4 évig suliban vagyok, addig pedig tökéletesen jó a koli. :) Saját házat meg mondjuk akkor vennék csak, ha lenne párom és gyerekeim, és egy lakásban már nem férnénk el.

Egyébként visszatérve arra, hogy miért vannak sokan nagyra azzal, hogy szülői támogatással koliban vannak... Én például tökre szeretem, hogy más környezetben vagyok, és minden más szempontból magamat látom el. :)

Nekem kicsit úgy tűnik a kérdés, hogy csak azt akarod helyesnek látni, amit te csinálsz és önigazolást keresel.

Teljesen változó, hogy kinek mennyire van fiatalon a fejében a lakásvásárlás. Függ az anyagi helyzettől és mentalitástól. Egy 20 éves, nettó 120-ból nem tud félrerakni annyi pénzt, amiből pár év múlva házat tudna venni. Helyette mondjuk, azt a 10 ezret elbulizza, elkölti utazásra, programokra, stb. és ugyan nem lesz saját háza, de lesz egy tartalmas élete.

A legtöbben pedig, nem elverik a pénzt albérletre, hanem költenek lakhatásra, mert muszáj. Ha nincs közel az egyetem vagy a munkahely, akkor muszáj valahol lakni.

Azzal mi a bajod, aki diszkóra tölt? Ha neki az a szórakozás, hogy elmegy a haverokkal bulizni, mi vele a gond? Jól érzi magát, boldog. Tegye.

"Engem csak azért érdekel ez a felfogás részükről, mert egy olyan fiatal csávó is mint én, havonta 100-120e megtakarítással pár év múlva jobbak az esélyek, kilátások."

Persze, hogy jobbak. De van a feletted lévő kategória is, aki kb. kiröhögne, hogy félreraksz 120 ezret havonta, amikor azt be is tudnád fektetni. Most akkor kinek van igaza? Aki nem tesz félre, aki félretesz vagy aki befektet?

"Viszont jönnek az olyan beállítottságúak, akik fiatalabb korban szórták a pénzt csajnak virágra, szórakozásra és nem vitte sokra ezért hőbörög a másikra. "

Aki ilyenért hőbörög, az általában nem azért teszi, mert ezekre a dolgokra költötte, hanem mert sosem keresett annyit a munkájával, hogy 120-at tegyen félre havonta.

Az viszont látszik, hogy barátnőd még nem igazán volt. Szerintem előbb tapasztald meg a dolgot, aztán mondj róla véleményt. A virág meg éves szinten is elég kis pénz. Elárulom: Anyák napjára is szokás ám venni.

És azokat is vedd számításba, akik találnak barátot/barátnőt és együtt élnek. Kevesebbet kell költeniük arányaiban nézve lakhatásra és kevesebb a házimunka fejenként.

"Mondjuk tudom magamról hogy az is durva hogy ennyire spórolós vagyok, de a saját dolgaim megvannak azért, konditerem, autó."

Látod, van, aki erre is simán beszólna.

Minek kondira költeni? Spórolj rajta. Miért nem spórolsz rajta? Nyomj fekvőt meg felülést.

Minek kocsira költeni? Spórolj rajta. Van tömegközlekedés.

(Tényleg úgy látszik, hogy azért az életedben volt kezdőtőke.)

18 vagyok, heti kb 2-3000 forintot költök kajára büfében/gyorsétteremben. A szüleim jól keresnek, de nem kapok zsebpénzt. Ha kell valamire pénz, indoklással kérek annyit, amennyire szükségem van, meg kapom, megköszönöm.

Meg takarítani százezres összegeket diákmunka nélkül, sőt, ha dolgoznék is valahol, teljesen nonszensz. Egész évben összesen nem kapok ennyi pénzt, amit kapok ünnepekre 10-20 000 forintot, azt elköltöm buszbérletre, kajára, ajándékokra olyanok számára, akiket szeretek, és alkalmanként 1-1 mozizásra.

Építkezni pedig nem akarok. Legalábbis teljesen a nulláról felhúzni egy házat nem. Azt esetleg el tudom képzelni, hogy megveszünk egy olcsóbb házat a leendő párommal részletfizetésre, majd menet közben újítgatunk rajta, ha kell pl hozzáadunk 1 extra szobát, építünk egy fészert az udvarra, csinálunk egy szép teraszt, de ennél nagyobb dologban nem gondolkodom.