Mi a baj velem, hogy engem senki se szeret?
Az osztálytársaimnak is közömbös voltak, vagy inkább utáltak bennem dolgokat
Az a 4 lány, akivel jóban voltunk, gimi után nem is keresett, mert egébként nem passzolok hozzájuk és kész
A kollégáim egész nap nem szólnak hozzám egy szót se csak ha kérdezem őket
Az új főnökünk még kedvelni se kedvel, másoknak meg kedveskedik, meg becézgeti őket, engem meg úgy kezel, mint egy nagy durung állatot, csapdossa a vállam "bratyiból" meg játszadozik hogy hozzám b*ssza a galacsint ??? Ezt k*rvára nem értem mondjuk na mindegy
Egy tök átlagos lány vagyok, semmi extra rossz nincs bennem, általában vidám vagyok, normális, erkölcsös meg pozitív
A munkahelyen is teljesítek és a suliban is így volt ez mindig
Az öreg néniknek meg a családomban természetesen én vagyok az aranyos kis kedves lány de más egyáltalán még csak kedvelni se kedvel, úgy érzem
Ez kihat a párkapcsolatomra is, mert már eldönteni sem tudom, hogy tényleg nem szeret ő se, vagy csak beképzelem már, mert sokszor azt érzem, hogy rá erőltetem magam, hogy jöjjön le, meg maradjon itt tovább....
mi a baj velem?
már esküszöm hogy nagyon ki vagyok, olyan stresszt nyomok el ezzel magamba hogy az hihetetlen
nem akarok SENKINEK megfelelni, de hohy a közelemben lévők ennyire ne kedveljenek?? ne szeressenek??
köszi
18/L
válasza: válasza: válasza:Azt kerdezted mi a baj veled? Leirtam.
Mit vartal, hogy irunk 2 mondatban egy titkos trukkot amitol holnapra te leszel a balkiralyno?
válasza:Szia Kedves Kérdező!
Én is hasonlókat tapasztalok a környezetem felől.
Sosem voltam a kedvencek között, kivéve egy-két főnököt, aki rájött, hogy munkamániás vagyok és mindent megcsinálok. :D Leszokóban vagyok.
A mai felpörgött világban mi, átlagos, kötelességtudó, csendes lányok nem tartozunk a népszerűek közé. Sőt, legtöbbször mi vagyunk azok, akiken az inteligenciahiányos vagy kétszínű kollégák csúfolódnak. Mi nem szólunk vissza. Az ő hozzáállásuk nem minket minősít. Ezen persze lehet puhítani azzal, hogy időnként egy-egy emberrel együtt ebédelsz, kávézol stb., nem tudom, milyen lehetőségek vannak a munkahelyeden. Ha dohányos vagy, előnyöd van. Vagy ha szóba kerülnek kedvenc filmek, kiderül, kik azok, akikkel el tudsz menni moziba...
A párkapcsolat már más. Ha nem élvezitek, hogy együtt vagytok - akkor az ... nem tudom mi, de nem párkapcsolat. Mármint úgy tűnt nekem, hogy 18 vagy. Ha nem vagy izgalmas a srácnak, akkor gondolkozz el azon, hogy mehet a levesbe. Minden nő olyan férfit érdemel, aki udvarol neki, aki körberajongja, akire felnéz, akiért a nő bármire képes, mert szeretve van. A férfi a kezdeményező, a nő a válaszadó. Ez azt jelenti, hogy többnyire olyan a kedved a férfi jelenlétében, amilyet ő kivált belőled.
Biztos, hogy vannak jó tulajdonságaid, például a mondatkezdő nagybetűket leszámítva nincsenek nagy gondok a helyesírásoddal. :) Szerintem nincs nagy baj veled.
Pacsi
Köszönöm mindenkinek a választ.
Próbálom nem a szívemre venni, meg változtatni magamon, hiszen még előttem az élet...
Azon is elgondolkodtam egyébként, hogy unalmas lennék-e, és arra jutottam, hogy igen, az vagyok. Mégpedig azért, mert amikor komolyabb gondolatok forognak a fejemben, akkor nem tudok a hülyeségekről csacsogni másokkal, illetve nem tudom egy órában előadni azt, hogy a tegnapi bevásárlás során milyen undorító kabátot láttam egy nőn. Meg nem tudok hülye, semmitmondó, semmit nem érő, csacska-facska-lacska hozzászólásokat fűzni más mondanivalójához :D Igen, ezek "nagy" hibáim, de büszke vagyok rájuk!
De nem hiszem, hogy ezért vagyok unszimpatikus cirka 2 nap után mondjuk az új embereknek is.
Kedves Utolsó!
Bocsi a helyesírásért meg az igényességért, de könnyek között írtam :D Meg egyébként sem komfortos a laptopom billentyűzete, nem valami jó rajta írni.
Jó tudni, hogy egyébként van sorstársam is, köszi a választ :) A lényeg, hogy legalább a családom szeret, már az is valami.
A barátom meg egyébként nagyon sok mindent megtesz értem és rengeteget változott pozitív irányba az én jelenlétemnek "köszönhetően" (pl nyitottabb lett, magabiztosabb meg kommunikatívabb meg ilyenek), és szabadidőnkben általában együtt vagyunk, csak sokszor képes vagyok elfelejteni hogy ő is ember, és nem arra teremtetett hogy hozzám tapadjon, hanem az életét élje - ami egyelőre még nem közös az enyémmel.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!