Sose növök fel? Már 27 vagyok és gyerekesen viselkedek.

bár én nem csinálok ilyeneket, de engem is eltartanak mert képtelen vagyok dolgozni, ha megyek is dolgozni akkor nem tudok sokáig ott maradni. Inkább elmentem tanulni csak hogy ne kelljen dolgozni, mert a sulikat végig tudtam csinálni mindig. És volt elfoglaltságom, célom is. Már több mint fél éve sehová se járok, próbálkoztam mindennel, de mindig arra jutottam, hogy visszamondom őket. Meg akartam próbálni külön költözni, hogy végre már felnőttnek érezhessem magam, de visszamondtam azt is, megfutamodtam. Mikor visszamondok egy munkát, mindig megkönnyebbülök, de továbbra sem birok magammal.

Előtte mindig mindenki mondta, hogy éretlen vagyok a koromhoz képest, mert gyerekes dolgaim vannak (azóta ezt már kinőttem). Ezek a gyerekes dolgok inkább kényszerek voltak (pszichiátriai eset). Rá voltam kattanva egy híres emberrel és csak róla beszéltem éjjel-nappal, vele foglalkoztam folyamatosan, mindent tudni akartam róla. Meg tiniként a suliban már minden lány a pasikkal foglalkozott meg ilyenekkel, addig nekem voltak a kényszereim és semmi más nem létezett csak az, ezt sokan gyerekesnek tartották. Engem nem érdekeltek soha sem a fiúk, ezért is azt mondták hogy gyerekes vagyok, későn érek. Azt hittem érdekelni fog, de nem, most már azt mondom aszex vagyok, semmilyen nem nem érdekel, se a szex meg semmi ilyesmi. Kényszereim utoljára mármint ilyen híres emberes 2014-ig volt, 23 éves koromig, utána ezek elmúltak, de akkor is volt valami, inkább városok de az már nem ilyen volt.

2005-ben voltam pszichiáternél, akkor kényszerbetegség volt a diagnózis, tovább küldtek vizsgálatokra, de nem vittek el. 10 évvel később, vagyis tavaly egy családi botrány miatt megint elmentem orvoshoz.Itt már nem csak a kényszeresség volt a diagnózis, hanem paranoia (delúziv zavar), és szorongás. Volt pszichológiai vizsgálat is, és pszichózist állapítottak meg. Gyógyszerezés, most már gyógyszereken is élek. Hát valamivel jobb lett.

Ezt nem azért irtam mert neked is ez van, de nyilván nem normális dolog ez és már eljutottál odáig hogy belátod tényleg van valami. Évekig én teljesen normálisnak tartottam a dolgaimat és az utolsó suli közben jöttem rá, hogy itt van valami elmebetegség.

A betegségem mindenben korlátoz.

Nem is nevezném magam gyerekesnek inkább egy elmebetegnek, aki ilyen a betegsége miatt.

Képtelen voltam bárhová is beilleszkedni de ez már egy másik téma.

Egyébként ha SZTK-ba mész, nem kell beutaló. Én se magánhoz járok és megvagyok elégedve az orvossal és a pszichológussal is. Semmit sem fizetek. Ha elköltözöm akkor is hozzájuk fogok járni.

Ezért is érdemes lenne elmenned mert megnyugtató lenne ha tudnád mi okozza ezt.