Van egy "gondolatom". Mi a véleményetek róla?

Kiegészíteném!

C: Rájön, hogy hülyeség túlagyalni mindent és el kell fogadni a dolgokat úgy, ahogy vannak. Ezáltal megnyugszik és boldogan él tovább.

Örültekkel nem kell ilyen belegondoltan foglalkozni, kivéve épp ha mi magunk vagyunk azok, vagy ha pszichiáterek vagyunk!

Én azt gondolom, hogy nem osztályzás kérdése, kérdés az, hogy minek a hatására kezdett el "kételkedni a valóságban", annak megfelelően jön be az A vagy B helyzet. De általában épp azért mondanak ellent a valónak, mert mást tapasztalhatnak, vagy eleve úgy keresik a valóságot, hogy van egy alap meggyőződésük, amit erősíteni/igazolni akarnak a keresés közben. Majd ez épp meggyengülhet idővel, akkor jön be a B lehetőség.

"C" lehetőségként azt a gondolatot vetném fel, hogy kiderül róla, hogy komoly problémái közé tartozhat az önfejűség, ezért örömét leli abban, ha nem mások mondják meg neki az "igazságot", hanem minden olyan dolog tűnik jobbnak, ami csak az ő fejében fogant meg, és nem mások rágták a szájába. Rájön, hogy a valóság kutatása nem csak a saját büszkeségének/kreatív agyának a megnyilvánulása, ezért Nem arról szól, hogy a minél sajátságosabb utakat kell keresni hozzá, hanem egyszerűen körbenézni, elfogadni azt, hogy bármilyen kacifántos igazság elmélete van, ha annyira meghatározó lenne az embereknek, idővel előbb-utóbb ők is észreveszik. Ezért biztos nem éri meg, hogy magát "különleges látnoknak" képzelje.