Az életképtelen nők, miért akarnak egyenjogúságot?

A kérdésed úgy hülyeség, ahogy van, és ahogy elnézem, a válaszokban sem a lényeget sikerült megragadnod.:D Felmerül a kérdés, vajon TE milyen alapon hisztizel egyenjogúságért? Már ha egyáltalán nő vagy, és nem csak egy szerencsétlen troll.

Te a kérdésedben gyakorlatilag azt állítod, hogy azok a nők - és kizárólag ők - "hisztizhetnek" egyenjogúságért, akik a hagyományosan "női" és "férfi" tevékenységekben EGYARÁNT megállják a helyüket. (Erről az jutott eszembe, hogy ők tulképp egy vibrátor és a spermabank igénybevételével abszolút teljes életet élhetnek, no de mi szükség akkor a férfiakra ezen logika mentén? :-)) Ha feltesszük, hogy kellőképp igazságos vagy, akkor ugyanez vonatkozik a férfiakra is, azaz a társadalom új módon kell hogy tagozódjon: a teljes jogú androgünökre (férfiakra és nőkre egyaránt), ill. az alárendelt lúzerekre (szintén férfiak és nők egyaránt), akik csak az egyik szerepben jók, vagy egyikben sem igazán.

Szép új világ.:D

Fogom a fejem.

A női egyenjogúság nem erről szól. Ráadásul mindenki annyi fizetést kap, amennyit a munkája ér. Nemtől függetlenül.

14: De. Ez így van. Tudok is példát mondani. Vezető mérnök nő egy multinál, másfél milliós fizetésért. Irodai adminisztrátor nő 120 ezer forintos fizetésért és egy hasonló pozícióban dolgozó férfi szintén ennyit keres.

De nézzük a bolti eladókat. Ők is a férfi kollégáikhoz hasonlóan keresnek. De ha tudsz mondani ellenpéldát, szívesen fogadom.

19: Én is dolgoztam egyetem alatt diákként gyárban. Amit én tapasztaltam:

Iskolaszövetkezeten keresztül ment a munka, így nemtől függetlenül mindenki ugyanannyit kapott.

Hétvégén túlórapótlék is járt, így aki be tudott jutni szombat éjszakára, az 1100 forint körüli órabérre számíthatott (12 óráztunk, úgyhogy gondolhatod).

És most jön a csavar. Én mindig éjszaka mentem, hétköznapokon és rendesen dolgoztam, még motorblokkokat is daruztam illetve targoncáztam, diákként (autógyárban voltam).

Ezzel szemben a lányok megmaradtak a könnyebb dolgoknál, mondván ők lányok és nem emelhetnek nehezet (gyakorlatilag semmi sem volt nehéz annyira, hogy csak nekem kelljen csinálni, mégis én csináltam mindig).

Végül amin teljesen fennakadtam az volt, hogy az egy év alatt, amíg én ott dolgoztam, jó ha egyszer tudtam menni hétvégén, mert éppen az egyik lány nem ért rá valamiért. A többi alkalommal mindig ők mentek (mindkettő testvére ott dolgozott irodán) és lófaxt nem csináltak (ezt pedig a többi dolgozó mondta, akiknek segíteni kellett volna). Ez senkinek sem volt jó, csak a lányoknak, akik 0 munkáért, facebookozásért és olvasgatásért egy szombaton megkerestek 13 rugót.

Miután otthagytam az iskolaszövetkezetet, meg úgy általában a diákmunkát, fel is bontották a szerződést a szövetkezettel, mert nem vették semmi hasznát a lányoknak.

Valamiért én mindig azt tapasztalom, hogy a nők egyenlőbbek a férfiaknál... vagy legalábbis nálam... és ez igaz a mostani munkahelyemre is...

#16-os, a multiknál (különösen az amerikai központúaknál) fokozottan ügyelnek erre, a belső policy többnyire részletesen le is írja, miket kötelező megtenni a különböző diszkriminációk ellen, ill. mi a következménye, ha megsértik ezt. Ettől függetlenül láttam példát arra (még multicégnél is), hogy 10-15%-os eltérés van azonos munkakörbe felvett, azonos kvalitású és képzettségű, de ellenkező nemű munkatársak között, a férfiak javára. A férfiakat nem kérdezik meg egy állásinterjún sem, hány gyereke van vagy mennyit tervez, nőknél ez rendszeres kérdés, az is, hogy mennyi idősek a már meglévők, és bizony hátrány, ha kicsik a gyerekek, vagy még nincs, de tervben van. Ez pedig diszkrimináció, akárhonnan is nézem.

Rohadtul mindegy, hogy egy nő tud-e lengéscsillapítót cserélni, vagy van-e buszra jogosítványa, nem ettől kell, hogy azonos esélyekkel és jogosultságokkal bírjon a mindennapi életben. Egy autista, egy siket, vagy egy végtaghiánnyal született ember sem lehet azért másodrendű polgár, mert bizonyos tevékenységeket nem tud elvégezni.