Úgy érzem hogy egy nagyon buta, sekélyes és életképtelen ember vagyok, mit tegyek hogy ez változzon?

Semmihez nem értek, amit eddig az életben elértem egyenlő a nullával, nem megy a beszélgetés, egy életképtelen idétlenség vagyok az emberek között, egy normális értelmes mondatot nem tudok elmondani és azt se tudom, mit reagáljak arra amit mondanak, néha nem is mondok rá semmit mert egyszerűen nem tudok mit. Ezért mégjobban elkezdek szorongani és méginkább bénábban viselkedni, ez egy ördögi kör. Ha csak az utcán sétálok már szorongok, a boltokban is mindig szerencsétlennek érzem magam, hülyeségeket mondok irritáló ellenszenves beszédstílusban és állandóan attól rettegek hogy szégyenteljes megalázó helyzetbe kerülök.

Az emberek kb. fogyatékosnak nézhetnek, de én is annak érzem magamat. Tényleg képtelen vagyok normális emberi módon megnyilvánulni, csak ha egyedül vagyok akkor érzem hogy önmagam lehetek mert nem kell szorongva rettegnem az ítéletektől.

A másik hogy ostoba vagyok, egyszerűen ennyi, buta vagyok. Életképtelen. Nincs semmiről egy értékelhető tudásom, csak össze vissza olvasgatok mindent, még érettségim sincs, a tanulásra képtelen vagyok a figyelem zavar miatt. A felfogásom borzalmas, vitázni nem tudok, nem is mernék mert csak tovább rombolná az önbizalmamat a sok lehülyézés. Igazából jól eltársalgok, elfilozofálgatok magamban de a külvilág felé nézve tudom hogy egy egyszerű és buta gondolkodású ember vagyok. És ez nem önsajnálat és nem burkoltan megerősítésért kuncsorgás. Nem, tényleg így érzek.

Mit tegyek?

Lehet hogy segíthetne egy pszichológus, de az értelmi képességeimen nem tud és ez együtt jár egy bizonyos életképtelenséggel.