A ronda nők hogyan "élik túl" a mindennapokat?

Először is, köszönöm a sok-sok véleményt. Megpróbálok válaszolni a felmerült kérdésekre, ha még olvassa valaki. :)

Nekem is az fáj inkább, hogy a külsőm miatt egyszerűen nem vesznek emberszámba. Nem vagyok olyan jó, nem vagyok olyan népszerű, mint azok, akik szépek. Mert annak ellenére, hogy egész életemben gúnyoltak engem a külsőm miatt, bevallom, nekem általában tetszik, amit a tükörben látok. Mégis rondának tartanak. A szociáis fóbiám ott kezdődött, hogy az alja paraszt (sok esetben roma származású) emberek beolvastak emiatt az utcán, és mostanra már hajlamos vagyok azt hinni, hogy az intelligensebbek is ugyanezt gondolják rólam, csak nem mondják ki. Szégyellem a kinézetem mások előtt. Félek, hogy az ismerőseim/barátaim nem szeretnek velem lenni, mert égetem őket azzal, ahogy kinézek.

Az orromat kellene plasztikáztatni, valamint fogszabályzóra van szükség, és a nyitott harapásomat kellene műteni. A fogszabályzó tervben van, a pénz is megvan rá, de a műtétet nem hiszem, hogy bevállalom. Nem csak a fájdalom miatt, de az orvosok azt mondták, hogy ez egy egyéves műtétsorozat lenne, mivel a csípőcsontomból vennének csontot hozzá stb. Tehát egy évig se nem dolgoznék, se nem járhatnék egyetemre. Megoldhatatlan.

De beszéljünk csak az orrplasztikáról mondjuk, mert ez nem egészségügyi okokból lenne fontos. Nem tudom, mikor tudnám összegyűjteni rá a pénzem, de nem is vagyok biztos abban, hogy megtenném. Olyan gyávaság lenne, nem? Más emberek véleménye miatt ilyen drasztikus beavatkozásnak alávetni magam. És igenis sajnálnám a pénzem ilyen műtétre. Szóval, eléggé gyötrődöm emiatt.

Emiatt én inkább először is kipróbálom, tud-e szakember segíteni a csekély kis önbizalmamon. (Egyébként ingyenes a terápia.) Nekem inkább az lenne a célom, hogy a gondolkodásomon változtassak, hogy ne tudjanak befolyásolni túlzottan negatív irányba ezek a rossz vélemények. Mert tegyük fel, megcsináltatom az orrom - attól talán jobban érezném magam, de csak idő kérdése, hogy megint találjak valami hibát a külsőmön, és akkor ugyanott vagyok. Alapból nem bízom magamban, és ez az élet minden területén meglátszik rajtam.

Ez persze nem az jelenti, hogy nem fogadom szívesen a segítséget, ami a külsőmet illeti, és nem akarok változtatni magamon. A fogszabályzó meglesz, és amint elkezdek dolgozni (az egyetemet követően teljes munkaidőben - most diákmunkás vagyok, de minden pénzem a nyelvtanulásba fektetem), végre jut majd pénz kontaktlencsére a szemüveg helyett, és sportolni is szeretnék, hogy ha már nagy melleim nincsenek, legalább jó seggem legyen. :)) Az orrplasztikát pedig meggondolom még, az úgysem aktuális most.

Amit még szégyellek magamon, az a borzalmas lúdtalpam. A járásom miatt is gúnyolnak. Voltam vele "szakembernél", aki csupán leemelt a polcról egy standard tömegcuccnak számító betétet, hogy ezt hordjam, majd jó lesz. Nem lett jó. Ennek a kérdésnek még utána kell járnom.