A ronda nők hogyan "élik túl" a mindennapokat?

Figyelj, nem elvárás szépnek lenni, nem vagy köteles senkinek a szépérzékét stimulálni, nem azért vagy a világon, hogy szép legyél, vagy mások örömmel nézzenek rád. Az emberek gyökerek, mindig lesz valami, ami miatt b-sztassanak, aki akar, mindig talál benned valamit, ha jól nézel ki, akkor rád mondják, hogy felszínes buta r-banc vagy, soha nem leszel olyan, hogy mindig mindenki csak dicsérjen.

A terápia segíthet neked megváltoztatni a gondolkodásodat, nem tartozol a világnak semmivel, főleg nem azzal, hogy az szépnek tartson. A szépség relatív, sokféle szép létezik, de ezzel együtt fontos az is, hogy nem baj, ha valaki nem szép. Ettől még egy ember ugyanolyan értékes, lehet vicces, okos, jólelkű, kedves stb. A szépség csak egy dolog, de nem határoz meg valós értéket, bár nyilván privilégiumnak számít, ha valakit általánosan szépnek találnak.

A legdurvább az ilyen kérdésekben, hogy mindig tele van olyan válaszokkal, hogy biztos nem igaz, rosszul látod magad.

Egy csapat idegen jobban akarja tudni, mint a kérdező, aki 24/7-ben a saját testében él, 23 évnyi tapasztalattal.

Ez is baromi megalázó, semmibe venni a fájdalmát.

Szia!

Én a beszólások ellen úgy védekezem, hogy zenét hallgatok. Viszont a tájékozódáshoz ki kell nyitnom a szemem, és figyelnem a forgalmas utcán. Nincs olyan irány, ahol ne akadnék rajtam szörnyülködő ember látványába. Borzasztóan rosszul esik nekem is.

Nem tudom figyelmen kívül hagyni, mert nincsenek barátaim, akik elfogadnának (sajnos más szempontokból sem vagyok olyan, mint a többség).

"11-es: a ronda ferfiakra azt mondjak, karakteresek."

Ja addig amíg a szemembe mondja ezt, addig lehet ezt mondja. Aztán ha hátat fordítok akkor már fél füllel azt hallom ahogy undorodva, lekezelően beszél rólam a barátnőjének hogy milyen ronda vagy épp ocsmány vagyok.

"ha az emberek levegőnek néznek téged"

Na igen, ez mondjuk sokkal inkább szíven szúr engem is. Kb úgy viselkednek mint amikor egy hajléktalan kopogtat az autó ablakán, a sofőr meg csak meredten bámul maga elé. És totál megalázó érzés, hogy belül egy teljesen normális ember van, akit kb napi szinten leszólnak, és megaláznak, kigúnyolnak csak a külseje miatt.

Engem ez zavar, hogy csak a külső miatt úgy kezelik az embert mint valami állatot, vagy alacsonyabb rendű lényt, vagy mint egy visszamaradottat. Holott belül ő is pont ugyanolyan ember.

Utcán soha nem szóltak (még) be, leginkább randikon aláztak a pasik, és az a legbosszantóbb, hogy ezek a férfiak előtte neten siránkoztak milyen rondák, nem kellenek senkinek, satöbbi... Aztán ehhez képest még neki álltak feljebb, hogy én milyen csúnya vagyok. Pedig az évek alatt elég sokat próbáltam "javítani" magamon (kondi,smink,öltözködés).

Nem tudom mit kéne még tennem ahhoz, hogy "kelljek" valakinek, már eléggé el vagyok keseredve, nagyon vágyom egy társra, csak sajnos kb mindenki a külsőségekre megy, és várja,hogy a tökéletes cicababa rányomuljon :(.

Amúgy barátaim, ismerőseim szerint csinos vagyok, minden nap próbálják turbózni az önbizalmamat, de ennyi csalódás után nehéz elhinni, hogy szép vagyok.

"Engem ez zavar, hogy csak a külső miatt úgy kezelik az embert mint valami állatot, vagy alacsonyabb rendű lényt, vagy mint egy visszamaradottat. Holott belül ő is pont ugyanolyan ember."

Teljesen igazad van.

Mégis az jutott eszembe, amikor főleg férfiak kiírnak kérdéseket, hogy a kövér/csúnya nőknek mire fel van önbizalmuk. Mintha a szép külső feljogosítana bárkit, hogy olyan ocsmány módon viselkedjen, ahogy akar.

Őket kéne számon kérni, és nem istenségként kezelni őket a jó genetikájuk miatt.