Hogyan lehetek szorgalmas, kitartó?

Nos mivel én még csak 16 éves vagyok ezért valószínüleg kis pisisnek fogsz nézni de igazából nekem bevált az a dolog hogy egy célt kitűztem magam elé (ami már kb 10 éve bennem él) és azt minden féleképpen meg fogom csinálni az én utamba nem állhat senki szakmával kapcsolatos na mindegy azt javaslom hogy én valami célt tűz ki magad elé mondjuk nem tudom pl.: megveszem azt a cipőt amire annyira vágyok

Ugyanez van velem is, nemsoká töltöm a 26ot de itt vagyok meglőve.. hogy most jöttek elő szembesülések hogy hát igen ez már az élet, azért még is csak kéne normális hivatás, majd család is esetleg.. csak hát eddig rohadtul elvoltam magamnak és nem is gondolkoztam ezeken. Amit én ajánlani tudok, a pszichológia, önismereti, önfejlesztő könyvek. Napolenon hill - Pozitiv lelki beállitottság, Anthony Robbins könyvek, Na meg az NLP-nek nézz utánna, vannak tréningek, én tervezem majd hogy elmegyek egy ilyenre.

Én áprilisban leszek 16 és most ébredtem erre rá én is. Bár nem vagyok lenézve, de a gondjaimmal most szembesültem. A telefonba menekültem (nem játszani, szelfizni). Én nemrég döntöttem el, hogy Amerikában szeretnék élni és nem a legkeresettebb szakmát szeretném kitanulni (hantechnikus), de találtam pár lehetőséget amivel ki tudok majd menni 1-2 évre és addig tudok kapcsolatokat kiépíteni. :) Szóval csak akarni és gondolkodni kell. :)

Ez olyan kérdés és jellemzés, amelyet én is kiírhattam volna. Nagyon nagy része fedi nálam is a valóságot. Mondjuk én 22 vagyok (és fiú). Mindenben szinte hamar összeesek, hosszabb távon nem értek semmihez, semmi erőm sincs (se fizikailag se képletesen), hamar elfáradok, ha verem hamar elsülök, sosem volt még barátnőm, tulajdonképpen senkim nincs és szinte sosem volt. Alul vagyok szocializálódva, képtelen vagyok a szóbeli kommunikációra, nem vagyok képes kiállni magamért semmilyen helyzetben, volt, hogy már ilyen miatt fizettetek ki velem olyan dolgokat, amihez semmi közöm nem volt. Nem tudom összeszedni magam, van egy gyenge érettségim, jelenleg egy legalja munkám, amit nagy nehezen találtam. Akaratom és kitartásom szinte egyenlő a nullával, összeszedettségem, realitásérzékem, feladattudatom, kötelességtudatom egy az egyben a béka segge alatt van. Nem tudom, hogy a jövőben hová sodor az élet, azt viszont már most látom a saját sorsomban, hogy a jelenleginél rosszabb lesz, egyre nagyobb az esély arra, hogy földönfutó leszek. Mindig úgy vagyok, hogy "csak ezt a pár hónapot kell kibírni valahogy". Eleinte egy nap 8 órát képtelen voltam végigdolgozni egyhuzamban legyen szó akár fizikai akár szellemi munkáról. Mondjuk a szellemi munkát egy fokkal jobban csipázom. Nincs egy egészséges szociális életem, egyre jobban magamnakvaló vagyok, hiába próbálkozok nyitni mások felé minden egyes megszólalásomban nagyon gáz vagyok, nincs senkivel se közös témám. Ha itthon vagyok, néha az is előfordul, hogy minden ki van kapcsolva és csak az ágy szélén ülve nézek magam elé a semmibe. Teljesen ki vagyok üresedve, képtelen vagyok a kezdeményezésre, semmirekellő vagyok. Ha hirtelen meghalnék (akár ebben a percben is), akkor sehonnan sem hiányoznék. Egyre nehezebben tudok új dolgokat megtanulni, egyre jobban hanyatlik az elmém és a gondolkodásom. Amikor oda lettem engedve az érettségihez jó pár tantárgyból szinte kegyelem kettessel, már akkor éreztem magamon, hogy nem vagyok méltó arra, hogy érettségit kaphassak. Gondolkoztam javító érettségi vizsgán, de végül elvetettem a gondolatát is. Szóval tipikusan egy legalja haszontalan lény vagyok minden téren, aki az egész gyerekkorát végignintendozta, játszotta, számítógépezte egy félhomályos de olykor sötét szobában. Nem volt más világom, csak a képernyő, pár millió pixel, meg néhány gomb. Annyi volt az életem, hogy felkeltem, ettem, ittam, játszottam, aludtam, wc-re jártam. Nagyon sok pofára esésem volt már az életben, szinte csak a saját káromon tudok tanulni, de akkor se mindig. Reggel mind a mai napig nehezemre esik a felkelés. Már általános iskolában is egyre többször megmagyaráztam, hogy miért nem érdekel ez meg az. Mindenben csak a kibúvót, a kerülőt, a kiskaput kerestem. Nagyon sok alapvető készségem nem fejlődött emiatt normálisan (azért fogyatékos nem vagyok félreértés ne essék). Képtelen vagyok saját erőmből változni. Ezt csak azért írtam le, hogy tudd, nem vagy egyedül.