A ti lelkivilágotok milyen?

Késői válasz, de remélem hasznos.

Egy különös épületet képzelj el, átmenetet egy kórház és egy hotel között. Valahol a 60-as években járhatunk. Emberek járkálnak, átlagos emberek, némelyik infúziósállvánnyal, de van egy idős bácsi is, aki rózsacsokrot szorongatva zokog. A folyosón állandó tömeg van, de én nem tudok érintkezni velük, ahogy ők sem velem.

Egy sárga ruhás lány szaladgál a folyosón, szinte ragyog, szemei olyanok, mint a macskáké, hajában apró virágok és növények vannak elszórva. Ő az egyetlen, aki lát engem. Egy melankólikus zongora szól a háttérben, Gnossienne No.1 újra és újra és újra, megállás nélkül. A lány belép egy szobába, utána megyek. A falak tele vannak festményekkel, Munch, Van Gogh, Monet... gyönyörű szobrok állnak a szoba közepén, mindegyik egy nőt ábrázol. A sárga ruhás lány odalép az egyikhez és megcsókolja.

Megint a folyosón vagyok, de a lány eltűnt. Meg akarom keresni, minden szobába betérek, de a legtöbb üres.

Jobb esetekben.

Némelyikben viszont fura alakok vannak. Egy lány, akit egy férfi fojtogat, mindketten véresek, az egész szoba végtelen... A kislány én vagyok, gyermekkoromban, a férfi azonban ismeretlen. Amikor tovább megyek, egy férfi (igen, minden rossz ember férfi, minden jó pedig nő), megragadja a csuklóm és megpróbál megerőszakolni. Megcsókol, leszaggatja a ruhámat, a derekamat simogatja és bilincset rak a kezemre és a lábamra, próbál megkötözni... vagyis próbálnak, mert többen vannak. Csak árnyak, olajfestékkel festett, indulatos vonalak, alig egy lépésnyi a szoba, mégis ezren vannak, mind ellenem. Minden szoba egy újabb kínokkal teli időt tartogat, csak nekem. Mindentől félek.

De a legrosszabb az a szoba, ahol én gyilkolok, én erőszakolok meg kisgyermekeket és én fojtogatok embereket. Én kiabálok és én akarom megkötözni saját magam, minden mindegy alapon, az őrület határán ugrálva. Zokogva és nevetve.

Ismét a folyosón vagyok.

Mindig visszatérek a folyosóra.

Képtelen vagyok meghalni, hiába akarok annyira, nem lehet.

Meg kell találnom a sárga ruhás lányt, meg kell tudnom, hogy ki is ő.

Ha létezik egyáltalán.

Ui.: ezek nagyrésze álmomban is kísért, de nem egyszer láttam már a macskaszemű lányt a valóságban is.