A ti lelkivilágotok milyen?

Hosszabban nem tudom ecsetelni, ha megpróbálnám, csak ismételném a metaforákat. Az én világom maga a nyugalom. Nyomasztó része nincs, ahhoz a külvilág éppen elég. Pont azért nyugodt, mert nincs benne mozgás. Nem hullámzik, tükörsima tó. A hobbijaimnak való élés közepette jutok el oda, és ha kívül nagy a hullámzás, ott elül (vagy nem tudok belemerülni).

Oké, képzelj el egy kis falut. Ilyen kis picit, mondjuk olyan 2 km hosszút, 600 fő körüli. Nem túl nagy, ugye? Na, átrepül fölötte 500 db B-29 Superfortress és 500 kg-os bombákkal megdobálják. A kis faluból mennyi maradhat? Na, olyan az én lelki világom, mint a falu a bombázás után.

Az én lelki világom nem áll másból, mint a tudásvágyból. Amíg élek, addig tanulok. Végtelenül kíváncsi ember vagyok.

Félénk és gyermeteg.

Az én lelkem pont olyan, mint egy kisgyerek, aki elkeveredett egy forgalmas bevásárlóközpontban az anyjától.

Az enyémben mindenholászkálnak a meztelen perverzek

Egy kis tisztást a sűrű erdő közepén. Ott egy faházikó. Kint szakad az eső, villámlik, szürkület, vagy sötét van. Látszik a telihold. Egyedül vagyok. Egy csésze forró tea a kézben, és óriási ablakon keresztül bámulom a tájat. Ez volt a megnyugtató része.

Az enyém cinikus és sivár.