Hogyan dolgozzam fel az engem ért bántásokat?

Kb. Az egész fiatal koromban jelen volt a megalázás ovodától kezdve.

Utólag jöttem rá hogy ezek mind elkerülhetőek lettek volna: szólhattam volna a szüleimnek, válthattam volna iskolát, vagy akármi.

De nem nekem mindent le kellet nyelnem és magamba folytani, rengeteg megoldatlan konfliktus van bennem.

Rettentően naív voltam, megbíztam emberekben.

Tudat alatt erős megfelelési kényszerem is van, az én érdekeimet háttérbe szorítom.

Teljesen lelki sérült vagyok, elvileg súlyos pszichotikus depresszióm van, 2 évig gyógyszeres kezelésen voltam, javult de nem érzem magam egészségesnek.

Néha rámtör az önutálat és elkezdem verni a fejemet, vagy a falat közben negatív jelzőkkel illetem magam és átkozom a világot.

Olyannyira félénk vagyok, hogy szorongok ha menni kell valahova, főleg ha emberek közé és nem merek beszélni.

Önértékelésem és önbizalmam egyáltalán nincs. Nem merek belekezdeni semmibe például szeretnék jogosítványt, de jönnek a negatív gondolatok összefogom törni az autót, az oktató kiabálni fog, bénázni fogok, képtelen leszek rá, elbukom a pénzt. így állok hozzá bármi más tevékenységhez is.

Kedvenc időtöltésem a kockulás, filmezés és a fal bámulása a sötét szobában, ezeken kívül mást nem csinálok, annyi hogy járok egy okj képzésre de semmi célom nincs vele, ott is csak bambulok magam elé.

Jólenne valahogy túllépni ezeken, dehát valljuk be gyenge ember vagyok. Az alap személyiségem is csendes, visszahúzódó.

Nemtudom mihez kezdhetnék magammal 20 évesen más emberek ilyen idősen már elértek valamit.