Hogy köszöntél kisebb korodban a haverjaid szüleitől, mikor nem beszéltél velük? TUTI, hogy nem csak én éreztem bénának
Tehát tegyük fel barátod, haverod áthív, hülyülni vagy valamit jót csinálni, aztán este 7-8 körül mikor mész már a szülei is otthon vannak és nyilván NEM AKARSZ BUNKÓ LENNI EZÉRT EL AKARSZ KÖSZÖNNI TŐLÜK, így hát hangosan mondod, hogy viszontlátásra, azt olyan gáznak érzed
ez nem is egyszer megtörtént velem, és láttam a haveromon, hogy kb röhög rajtam, és mikor kimentem a házból kb tök hülyén éreztem magam
sokszor emiatt nem is mondtam, hogy "Viszontlátásra" hanem inkább "Viszlát" , hogy nehogy átmenjek dadogósba
kb 7-8 éve kezdődött ez az érzés, most is elég gyakran előjön, de már próbálom tudatosan leszarni
22f
Én mindig mondtam hogy viszlát és ennyi. Ha olyan havernál voltam ahol a szülők maradibbak ott Viszontlátásra volt a köszönés. Persze manapság már hellóval köszönök az apjának mert munkatársak lettünk és ő mondta hogy tegeződjünk mert kollégák vagyunk mégis.
Persze volt olyan gyerekkori barátom akinek a szüleitől is Sziával köszöntem el csak mert család barátok voltak és tegezhettem őket.
Nekem a viszlát, viszontlátásra nagyon hivatalos.
A csókolom nekem bejött, bár az összes barátnőm anyukáját tegezhettem.
"Sziasztok, csókolom!", mert volt, ahol tesó is volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!