Nem akarok olyan lenni amilyen vagyok?

Szerintem elfogult megfogalmazásnak tűnik az egészben az, hogy "te ilyen vagy" és a személyiséged, miközben a másokkal való viselkedésedet nem úgy értelmezik, hanem inkább úgy, hogy bajod van másokkal. A viszonyulásod és a szeméyiséged nem egy, ne keverd.

Van olyan, aki bunkó velem, miközben nagyon kedves valaki mással. Az, hogy milyen viszonyulásod van másokhoz, nem csak egy megrögzött személyiségtől függ, hanem alakítgathatod is a másik ember függvényében. Elég szerencsétlen eset lehet rossz viszonyulást intézni olyanokhoz, akik semmit sem ártottak neked. Nem tűnsz annyira tudatos embernek, ha egyrészt nem tudod, hogy milyen akarsz lenni, és mit akarsz a viselkedéseddel elérni, de másrészt arra sem vagy tudatos, hogy tulajdonképpen miért vagy "lenéző" vagy "ideges"? Van aki megteheti, hogy ideges és lenéző legyen olyan emberek között akik nagyon nyomós, egyértelmű okot adnak erre. Ha valaki ok nélkül(vagy nem túl nyomós okkal) viselkedik így, az csak elég szomorú és pszichológia probléma.

Kérdés az, hogy milyen esetekben vagy bunkó, milyen helyzetekben szoktad lekezelni az embereket, ahol ellehet dönteni, hogy kinek van igaza? Érvénytelen válasz az olyan, hogy "hát olyan hülyék, s utálom őket, de nem tudom megmagyarázni értelmesenn, hogy miért is".

Szerintem nem elsősorban sportban lehet megszüntetni a feszültséget, hanem azzal is, ha törekszel rá, hogy megérts különböző helyzeteket, öszinte, tudatos értelemmel viszonyulsz hozzájuk, sem elfojtással, sem indulattal.

Én egyáltalán nem tartok "kedvesnek" valakit, aki elfojtja a bunkóságát, miközben hiányzik belőle az értelem vagy a jó érzés.