Tényleg divat az, hogy manapság sokan aspergeresnek mondják magukat? Szerintetek én is csak az "akarok" lenni?
Épp a napokban döntöttem el, hogy elmegyek egy kivizsgálásra, annak érdekében, hogy nyerjek egyfajta fogódzót ami kicsit talán segíthet önmagam elfogadásában.
Íme néhány tulajdonságom:
- soha nem volt párkapcsolatom, sem testi kapcsolatom
- soha nem éreztem azt, hogy van egy legjobb barátom
- nagyon nem tudok alkalmazkodni az emberekhez, pl. egy normális fiúval kerültem egy kollégiumi szobába, mégis kérvényeztem, hogy egyedül lakhassak, csak azért, hogy egyedül lehessek
- ha fülkés vonattal utazom, s beül egynél több ember a fülkébe, akkor fogom magam, s inkább kint utazom a folyosón, mert nem akarom hallgatni aztm hogy miről beszélnek
- undorodom a kortársaimtól, mégis megőrjít, hogy nincsen senkim
- minden névnapot fejből tudok, mint ahogyan azt is, higy egy adott nap milyen napra esik
- fiú létemre naplót vezetek, különböző adatokat rögzítek, melyekből hetente és havonta átlagot vonok
- gyakran mondogatom a metró és vonatállomások bemondóinak szövegét
- megnyugvást lelek a menetrendekben, és boltok nyitvatartásában
- sokszor ülök teljes csöndben és sötétben egyedül, akár óràkig, semmit nem csinálva, csak gondolkozom
- nincs okostelefonom,facebookom
- vannak dolgok, melyekben nagyon mélyen elmerülök, s sokat tudok róla, ám ezek az ismerőseim közül senkit nem érdekelnek, söt inkább lenéznek emiatt
- soha nem éreztem azt, hogy bárki is megértene
- sosem voltam részeg, nem dohányzom
- kerülöm a népszerű, tökéletes embereket, s csak a kitaszítottakkal, furcsákkal tudok jól kijönni, ugyanakkor megvetem azt, aki csak különlegesnek akar látszani, mert szerintem a tömegtől való különbözőség egyáltalán nem jó
- néha mondok dolgokat, melyekkel megsértek másokat, bár ezt nem veszem észre, csak utólag tudom meg
- nagyon érzékeny vagyok, s nem bírom a humoros élcelődést
Na ennyi kb. Nem szeretném hogy azt gondoljátok, hogy játszom itt magamat, hogy fú de különc vagyok, mert nem szeretnék ilyen lenni, de nem tudok változni, és azért szeretnék elmenni egy vizsgálatra, hogy megmondják, pontosan mi a bajom, s hogyan lehet rajta segíteni.
válasza:
válasza:még eszembejutott :
- gyerekként egyetlen barátom a szomszéd 30 éves, értelmi fogyatékos fiú volt, s habár sokszor lehivtak osztálytársaim, sosem mentem le
- mellékutcában lakunk, s ha erre jár egy autó, rögtön rettegek, hogy rendőrautó, s egy rossz hírt fog velem közölni.. Ha nappal van, s látom hogy fehér autó jön, akkor szabályosan rettegek addig a pár másodpercig amíg meglátom, hogy nem az
válasza:Igen, divat mindenkire ráhúzni hogy flúgos, aki nem ugyan olyan, mint a többi 100 kacsatojás.
Miért nem lehet élni és élni hagyni?Elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, és ha valaki szereti a magányt és emberkerülő, akkor az nem beteg, hanem csak olyan a természete.Persze asok unintelligens birka biztos könnyebben befogadja, ha azt hallja, hogy jajj, szegény aspergeres, mintha szimplán kijelenti az emberünk, hogy a háta közepére kívánja az összes hülyét.
válasza:#5: Én nem szeretném, hogy befogadjanak, hisz tudom, hogy sem a többiek velem, sem én ővelük nem nagyon tudunk mit kezdeni egymással. Üres fecsegésektől pedig automatikusan elhatárolódom.
#6: Mit értesz az alatt, hogy tankönyvi eset vagyok? Ezt ne értem, elmagyaráznád, kérlek?
válasza:Bocs, nem akartam sértő lenni.
Úgy tűnik számomra, hogy az aspergeresek jelentős része bizonyos tekintetben egyforma, őket könnyű diagnosztizálni. A tankönyvit úgy értettem, hogy ha keresel pár leírást az aspergerről, vagy átnézel egy fórumot, rengeteg dologban magadra fogsz ismerni, ha nem is konkrétan. Pl. lehet, valaki nem átlagol, csak gyűjt. Van, aki képtelen semmit sem csinálni stb., tehát nem egyformák a hasonlóak sem.
Ezzel biztatni szerettelek volna, hogy igen, valóban ez lehet a gond, és attól, hogy ez most "divat", még vannak valódi aspergeresek is.
Rám szinte semmi nem igaz abból, amit leírtál, mégis van aspergerem, csak hosszú volt az út, mire kiderült. A gyerekkorom tipikus, na nekem az "tankönyvi".
válasza:Nekem pont azt mondta a pszichológusom, hogy nagyon nehéz diagnosztizálni, főleg nőknél.
Szerintem divat lett, mindenki magára mondja. Ezelőtt mindenki borderline-nak vallotta magát.
Igen, divat, az USA-ban többek között ezért vonták be az aspergert az autizmusba, mert annak már nincs olyan pozitív kicsengése. (Ennyit a szakmai szempontokról).
Ettől függetlenül te jó eséllyel érintett vagy, a speciális érdeklődési területek (névnapok, menetrendek), az érzelmek felismerésével kapcsolatos problémák (nem tudod magad megértetni, nem szándékosan sértegetsz), és az introvertáltság mindenképpen erre utal.
De ha így is van, ez csak megnyugvást jelent, és azt is tudhatod, hogy kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok felé merre érdemesebb keresgélned. És nem arról van szó, hogy neurotipikusokkal nem lehet, csak arról, hogy több lehet a közös téma, és eleve könnyebben elfogad az, akinek vannak hasonló furcsaságai.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!