Tényleg divat az, hogy manapság sokan aspergeresnek mondják magukat? Szerintetek én is csak az "akarok" lenni?
Épp a napokban döntöttem el, hogy elmegyek egy kivizsgálásra, annak érdekében, hogy nyerjek egyfajta fogódzót ami kicsit talán segíthet önmagam elfogadásában.
Íme néhány tulajdonságom:
- soha nem volt párkapcsolatom, sem testi kapcsolatom
- soha nem éreztem azt, hogy van egy legjobb barátom
- nagyon nem tudok alkalmazkodni az emberekhez, pl. egy normális fiúval kerültem egy kollégiumi szobába, mégis kérvényeztem, hogy egyedül lakhassak, csak azért, hogy egyedül lehessek
- ha fülkés vonattal utazom, s beül egynél több ember a fülkébe, akkor fogom magam, s inkább kint utazom a folyosón, mert nem akarom hallgatni aztm hogy miről beszélnek
- undorodom a kortársaimtól, mégis megőrjít, hogy nincsen senkim
- minden névnapot fejből tudok, mint ahogyan azt is, higy egy adott nap milyen napra esik
- fiú létemre naplót vezetek, különböző adatokat rögzítek, melyekből hetente és havonta átlagot vonok
- gyakran mondogatom a metró és vonatállomások bemondóinak szövegét
- megnyugvást lelek a menetrendekben, és boltok nyitvatartásában
- sokszor ülök teljes csöndben és sötétben egyedül, akár óràkig, semmit nem csinálva, csak gondolkozom
- nincs okostelefonom,facebookom
- vannak dolgok, melyekben nagyon mélyen elmerülök, s sokat tudok róla, ám ezek az ismerőseim közül senkit nem érdekelnek, söt inkább lenéznek emiatt
- soha nem éreztem azt, hogy bárki is megértene
- sosem voltam részeg, nem dohányzom
- kerülöm a népszerű, tökéletes embereket, s csak a kitaszítottakkal, furcsákkal tudok jól kijönni, ugyanakkor megvetem azt, aki csak különlegesnek akar látszani, mert szerintem a tömegtől való különbözőség egyáltalán nem jó
- néha mondok dolgokat, melyekkel megsértek másokat, bár ezt nem veszem észre, csak utólag tudom meg
- nagyon érzékeny vagyok, s nem bírom a humoros élcelődést
Na ennyi kb. Nem szeretném hogy azt gondoljátok, hogy játszom itt magamat, hogy fú de különc vagyok, mert nem szeretnék ilyen lenni, de nem tudok változni, és azért szeretnék elmenni egy vizsgálatra, hogy megmondják, pontosan mi a bajom, s hogyan lehet rajta segíteni.
Előző meg mindenki, aki nem szakember, ne írjon már ilyet, hogy "érintett vagy", mert qrvára nem igaz. Teljesen normális ember.
A legtöbbje igaz rám is. Olyan ez, mint a horoszkóp.
Most írjam azt, egy Aspergeres nem így ír? Hogy sok lúzer azt hiszi mind, hogy Aspergeres, és akkor nem kell semmit csinálnia? Miért csak azt írja le, amit kérdeznének egy interjún?
Tegyük fel, elmegyek orvoshoz, azt akarom, hogy vakbélgyulladást diagnosztizáljanak. Elkezdem felsorolni a vakbélgyulladás neten olvasott összes tünetét. Kisebb esélyem van arra, hogy elhiszik, mint mikor valóban vakbélgyulladásom volt, és nem is ott fájt, ahol írták, nem is hánytam, ahogy írták, stb.
Nincs okostelefonja, facebookja... komolyan...
Kérdező, normális vagy.
Honnan tudja a kérdező, hogy ezek fura dolgok? Én pl. nagy számokat próbálok összeszorozni, ha stressz ér, mert próbálom az agyam értelmi részét használni az érzelmi helyett. Soha nem jutott eszembe, hogy ez fura, vagy Asperger gyanús.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!