Miért kerülök ilyen gyakran áldozat szerepbe?

Bekerülök egy társaságba, általában én vagyok az akit kibeszélnek, cikiznek, vagy egyszerűen semmibe vesznek és megaláznak. Emiatt utálom az embereket, nem merek társaságban megszólalni, vagy csinálni valamit, mert mindig van olyan, aki kiröhög, vagy szól valami poénosat, amivel a többieket is erre ingerli. Általában az önbizalommal teli,jó kiállású,pozitív emberek csinálják ezt velem.

Folyamatosan ezt kapom, már óvodás korom óta kb.

Előfordult, hogy csak azért hívtak házibuliba anno, hogy legyen kit szívatni, megdobálni, lelocsolni.

Olyan is volt, hogy leköptek. A legjobb haverom is.

Általános iskolás koromban volt egy gyerek aki rajtam vezette le a stresszt: bökdösött, dobált ütött, ha kimertem állni magamért.

Középiskolába volt a legrosszabb, nem bántottak fizikailag, csak pszichésen, órán például, ha, feleltem vagy hangosan kellett olvasnom, elkezdtek kiparodizálni és hangosan röhögni. Nem mehettem el úgy előttük, hogy ne tettek volna valami megjegyzést, beszólást. Értelmi fogyatékosnak hittek.

Manapság azt is bántásnak érzem, ha valaki rám mosolyog, biztos azért mert bántani akar.

Tulajdonságaim: csendes, visszahúzódó, vágyok a társaságra de közben félek, rettentően függök mások véleményétől, nem merek kiállni magamért, mert leblokkolok és szorongok.

Ahol jelenleg vagyok, ott is van egy-két ember, aki nem bír ki 1 napot anélkül, hogy ne mondjon valami poénosat velem kapcsolatban.

Már egy jó ideje nem járok el sehova, nincsenek barátaim, egész nap fekszek, olvasok, filmet nézek. Nem merek belekezdeni új dolgokba, mert mindenhol kritikus, nagyszájú emberek vannak.

Olyan sok elfolytás van bennem, hogyha kiadnám magamból vér folyna biztos.

Valószínű, hogy szociális fóbiám van, ez sok minden megmagyaráz. Például leblokkolok ha emberek előtt kell csinálni valami gyakorlati dolgot, esetleg megszólalni több ember között, sajnos rengeteg negatív tapasztalatom van a megszólalással kapcsolatban. Ilyenkor nem jut eszembe semmi.

Valamiért mindig olyan emberekkel kerülök egy légtérbe, akiket már ismerek valamilyen szinten és tudnak rólam pletykálni, kibeszélni. Talán az segítene, ha jó messzire elmennék a lakhelyemtől nem tudom.

Valahogy bevonzom az ilyen dolgokat. Tudom, hogy részben a személyiségemmel van gond, lelki beteg vagyok+ kinézetre is fura vagyok.

Utálom a korosztályom és úgy alapjáraton az embereket, nyomós okom van rá. Főleg az iskolai közösségeket, ahol divat a pletykálás, a másik magánéletének szidása, a bullying, a másik kritizálása, a gyerekes viháncolás és még sok más. Muszáj tanulni, különben sok mindenre nem lesz lehetőségem.

20/F