Hogy lehet, hogy sok fiatal evek ota egyutt van a parjukkal? Marmint mi a titkuk, toleransabbak egymassal mint akik hamarabb összekapnak?

A kapcsolatunk eleje elég balhés volt. És mikor összejöttünk mindenki max 3 hónapot adott. És már 7 éve húzzuk egymás mellett. Az elején voltak hatalmi harcok, kóstolgatás, és a bizalom kérdésköre. Aztán letisztultak a határok, mi hány méter, és azóta is az elvagyunk mint a befőtt típusba tartozunk. Nincs különösebb balhénk, mindent meg tudunk beszélni. 2 évente 1x ha van nagyobb vitánk. És ennyi.

Igazából onnantól, hogy letisztázódott minden, hogy tudom, hogy számíthatok rá, hogy támogat, nincs bajunk egymással. Ha vitázunk is szökő évente akkor sem éljük meg rossznak a dolgot, mert tudjuk, hogy végül zöld ágra vergődünk.

Ha valami nem tetszik a másikba akkor megbeszéljük és változtatunk.

Nem kell attól félni, hogy másra néz, más elcsábítja, mert tudjuk a másikról, hogyha olyan van inkább elmondja. Szándékosan meg nem szeretünk senkibe, azzal nem lehet mit kezdeni.

Szóval nálunk a bizalom a kulcs, amire rászolgáltunk mindketten és hogyha valami nem ok, meg lehet beszélni a másikkal.

A kölcsönös szeretet, tisztelet és bizalom a titkuk.

Ettől még lehet, hogy gyakran összekapnak, de ilyen esetben nem az lesz az első gondolatuk, hogy "na, hogy cs*sszek ki vele", meg nem is az, hogy "akkor gyorsan félredugok, csak mert épp összevesztünk", meg nem is az, hogy inkább hagyják veszni az egészet. Hanem az, hogy helyrehozzák.

Ha pedig két ember szereti egymást, és a felmerülő problémákat megoldják, és nem megkerülik, akkor miért ne lehetnének együtt évekig? Vagy akár örökké?

Az, hogy most nem 35 éves, hanem csak 18, még nem jelenti azt, hogy ne szerethetné és tisztelhetné azt, akibe szerelmes.

Őszinte kommunikáció és konszenzusra törekvés, valamint a másik elfogadása. Azt hiszem, ezek a fő elvek.

Meg az, hogy ne gondoljuk: mindent készen kapunk. Ha összetalálkozunk valakivel az nem egy hozzánk rendelt másik felünk, hanem valaki akit meg kell "tanulni" és akinek időt kell hagyni, hogy megértsen minket.

Mi rengeteget veszekszünk most is, sok év után. Eléggé hirtelen haragú, mondhatni hisztis vagyok. Egyszerűen kitör belőlem, hogy valami nem stimmel, valami nem jó. Ilyenkor néha azt sem tudom, mi a bajom. DE, és itt a lényeg: ha lecsengett a vita van, hogy rögtön, van, hogy 1-2 nap múlva meg tudom fogalmazni normál hangnemben, hogy mi a bajom és át tudjuk beszélni kinek mi hogy lenne jó. Ilyenkor nincs tabu, nincs elhallgatás, elmosása a dolgoknak, nincs helye a sértődött jólvanakkorlegyenúgyahogyteakarod-nak.