Az baj, hogy ilyen vagyok? (Többi lent)
Visszahúzódó, félénk, idegen emberek felé nehezen nyitok, de ha ők kezdeményezek, érdekes módon, általában jól elbeszélgetek vele a későbbiekben. Szeretek olvasni, sokat tanulok, rengeteget járok parkba és könyvtárba. (Főként tanulni.) Sokan piszkálnak, mert visszahúzódó vagyok. Barátaim, nincsenek nagyon. Ha úgy nézzük, négy lánnyal vagyok jóba. A szüleim elváltak, azóta vagyok ilyen, amilyen. Szeretnék emberekkel megismerkedni, de nem sokkal találkozok a könyvtárba, mert sokan használják a z internetet. Szeretem a csöndes helyeket, gyakran félrevonulok. Írok egy történetet,ami egy lány keserves életéről szól, aztán hirtelen mogoldódik és boldog lesz. Ez már beteges sztem. Csak álmodozok a jövömről. Rengetek történetet írtam már, de mind tragikusan végződött. Meghalt valaki, vagy csak símán szomorú lett a vége. Szóval, már régóta próbálok barátkozni. Volt régen egy fiú, aki járt a könyvtárba, (tetszett) és megszólítottam, aztán beszéltünk egy darabig, de én össze-vissza hablatyoltam összefüggéstelen dolgokat (azt mondta a könyvtáros, amikor megkérdeztem, hogy, miért nem jön mostanába, azt monda, hogy elköltöztek). Azóta mégjobban nincs önbizalmam. Egy utolsó senkinek érzem magam.
Remélem értehetően leírtam. (Bár ebben nem vagyok biztos).
Hát bajnak nem baj, csak igy nehezebb bár a tanár az nő két szerezni
18/f
Egyáltalán nem baj. Ne akarj azért más lenni, mert a környezeted, a társadalom vagy bárki ezt elvárja. Úgy el fog veszni minden értéked (mert annak tűnsz a leírtak alapján), és könnyen bele is zavarodhatsz ebbe később. Intravertált vagy, egyáltalán nem baj, vagy ciki. A lényeg, hogy érezd magad jól a börödben.
Ha pedig társaságra vágysz, rengeteg ismerkedős közösségi oldal van, akár társkereső is. Nincs veszteni valód, ha mégsem sikerül jól élőben a beszélgetés. Legközelebb jobban fog menni :)
,,Rengetek történetet írtam már, de mind tragikusan végződött. Meghalt valaki, vagy csak símán szomorú lett a vége."
Pl. kezdhetnél vidámabb, vagy happy end-es sztorikat írni. Ahol a főszereplő élete nem csak a szenvedésről szól. Sokáig én is ilyen sztorikat találtam ki, de az csak rombolt engem, és nem segített semmit.
Abban igaza van a többieknek, hogy ne akarja azért gyökeresen megváltozni, mert a társadalom (legalábbis szerinted) elvárja.
Viszont süt a leírtakból, hogy a mostani helyzetben mennyire szenvedsz. A kérdés is egy hangos segítségkérés.
Nyilvánvaló, hogy a szüleid válása nagyon mély sebeket ejtett rajtad, és a történeteiden keresztül próbálod megélni azt, amire vágysz, de a való életben nem tudod elérni. Megkockáztatom, a tragikus történetek, amik halállal végződtek is hasonló funkciót töltöttek be, mint a happy endre végződők.
Ezek összeségében pedig igen nagy problémákra utalnak.
Azt tanácsolom, kérd meg a háziorvosodat, hogy segítsen eljutni egy pszichológushoz. (Mielőtt tiltakozni kezdenél, hogy te nem vagy bolond, elárulom, hogy én sem, mégis már kétszer kerestem fel szakembert magánéleti gondok miatt. :) )
Ha jól emlékszem, ugyanúgy beutaló kell hozzá, mintha csak egy laborvizsgálatra menne valaki, és ingyen van.
Nekem mindkétszer elég volt két alkalom, mondjuk, én kevésbé vagyok zárkózott, mint ahogy Te leírtad magadról, de a lényeg az, hogy párszor egy óra alatt a szakember segíthet, hogy feldolgozd mindazt, ami most nyomaszt. Persze garancia az nincs rá, hogy így is lesz, de vesztenivalód sincs. :)
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!