Mire utalhat az, ha egy ember mindenét (sütit süt, teát, cukorkát, rágót vesz) megosztja másokkal (munkatársak, család), de ha őt kínálják mindég nem a válasza?

Mert abban a pillanatban épp nem kér.

Engem is arra tanítottak otthon, hogy végig kell kínálni a jelenlévőket, berögződés.

Nálam ha vannak vendégek mindig mindenkit megkínálok ami csak van.

Miért?

Így tanultam,vendégeket kínálunk.Meg jó érzés adni akár a saját kézzel sütött sütiből is.

Én vendégségben nem nagyon szoktam elfogadni semmit,de mert nem kívánom vagy nem szeretem és nem akarok kellemetlenséget. Legjobb barátnőmék családja olyan,hogy bármit adnak. De sokszor pl már úgy megyek át,hogy ettem már vagy ittam kávét, így még egyszer nem fogok enni,kávét inni.

Sütire,rágóra,csokira bármikor vevő vagyok :D

Én sem veszek. Simán undorítónak tartom, akkor is, ha jó szívvel adja.

Viszont én is körbekínálok, de csak illemből. A szívem szakad meg, mikor vesznek. :)

Én is arra gondolok, hogy nincs gusztusa megenni a másét. Főleg, ha valami házi, otthon készült dologról van szó.

Én amiket már láttam életemben, tisztaság, mosogatás terén, hajjaj... tudnék mesélni. Más simán rámondja egy koszos lakásra, konyhára, hogy milyen tiszta. Meg a wc-használat utáni kézmosás sem sikerül mindenkinek.

Ugyan nem mindenkit és nem mindennel kínálok körbe, de akit bírok és amiből akarok, abból adok.

Elfogadni viszont ritkán szeretek. Egyrészt finnyás vagyok, másrészt nem kívánom általában, amivel kínálnak. Pl. imádom a csokit, de csak nagyon ritkán fogadom el, mert egy kockától csak benne lesz az íz a számba és kívánni fogom.