Végiggondoltad már ezeket a dolgokat?

Azt hittem, a kutyánál az idióta fogyókúrákat fogod mondani...

Nos, én a lazacot is simán eszem úgy, hogy más éhezik, most mi ezzel a gond...? Szép s kiválóan szigetelt házam se legyen hővisszanyerős szellőztetővel, mert van, aki jóval szegényebb nálam? Ez nem jó logika.

Sok embert nem érdekel más nyomora.

Én mindig jóval érzékenyebb voltam rá az átlagnál, persze magammal jóval többet foglalkozom, de azért van viszonyítási alapom s empátiám. Ha nem is teszek aktívan kb. semmit. Az ökológiai lábnyomom csökkentésével valamit még igen, az közelebb van hozzám s könnyebb.

Ilyen a modern társadalom. Nekem személy szerint semmi bajom sincs ezzel. Amíg másnak nem okozok kárt a tetteimmel, addig szabad kezet akarok kapni az életem felett. Nem akarom hogy mások mondják meg mi emberhez méltó, és mi nem. Én azt teszem amit én akarok, te azt teszed amit te akarsz, amíg nem okozunk egymásnak problémát. Így a legjobb. Aki vonzónak találja az életstílusunkat, az majd hozzánk csapódik az élet során.

A politikával, a nagyvilág történéseivel egyébként sokat foglalkozok, és szerintem is az az általános hozzáállás, hogy "Inkább nem érdekel". De miért is érdekelne egy európai embert egy szíriai nyomora? Ha nem jönnének megtört menekültek, még annyit se tudna az átlagember az ottani helyzetről mint most. De ez érthető, egy szíriai élete nincs hatással ránk, és a mi életünk sincs hatással rájuk. Ha egy brit férfi nem iszik hányásig, akkor is éhezik a szíriai gyerek. Ha nem iszik meg egy liter kólát a francia kis srác, akkor is kutyát eszik az afgán család. Ugyanígy, attól hogy Raqqa nem esik el az ISIS előtt, egy fiatal magyar lányt akkor is összefogdosnak a diszkóban.

"Szerintem mi Európaiak nagyon figyelmetlenek vagyunk a világ azon szegleteivel kapcsolatban, ahol nyomor van, mintha nem is akarnánk erről tudni."

Ez nagy igazság. Senki se akar halottak, éhezők, és sebesültek ezreivel foglalkozni, ha nem muszáj. Homokba dugni a fejünket természetes emberi reakció.

Decemberben voltam Thaiföldön nyaralni. Ott döbbentem rá a nagy szegénységre, nyomorra. Ott tényleg az utcán élnek, sőt sokan a garázsban ahol dolgoznak, ott is él sokszor 2-3 generáció is. Olyan putrikban, koszban laknak mint itthon a legszegényebb cigányok. Saját szememmel láttam amikor sétáltam, hogy a parkban a 8 éves gyerek szedi ki az anyja hajából a tetűt vagy bolhát.. A piacon nem egyszer láttam, hogy 10-12 éves gyerek árulta a maga készítette palacsintát (ami nagyon finom volt)

Ott akkor nyaralás közben, látva a nyomorúságukat, szegénységüket arra döbbentem rá, hogy nekem semmi okom a panaszra. Azóta nem igazán panaszkodom. Nem igazán hajszolom magam, hogy ez is az is legyen nekem, nem igazán költekezem haszontalan dolgokra.

De ugye most megint itthon vagyok, jómódban,kényelemben. Nem érint más nyomora, így nem gondolkodom, sőt nem foglalkozom azzal, hogy hol esznek kutyát, vagy hol éheznek. De mint írtam, már nem panaszkodom.

Igazad van, örülök, hogy rájöttél magadtól.

Én is sejtettem ezeket a dolgokat... de egyre erősebb lett az érzés. Én már tudom milyen esetlen az ember, még ha keménykedik is. De vele együtt esetlen az egész bolygó és ha nem vigyázunk rá, akkor nem lesz szép vége.

Nekem úgy jöttek ezek a dolgok, sorban, amikor először egy családtagom halt meg, aztán én lettem beteg, aztán a kezem között halt meg egy ember, utána egy rokonom, aztán leégett a szomszédom háza (én vettem észre hogy ég, próbáltuk oltani de csak végignézed ahogy szénné ég az addigi élete) mellettem halt meg egy motoros balesetben, én mentem motorral és 2 centire ment el mellettem egy autó ami utána egyenesen bele az árokban... 3-an voltak, 3 felé szálltak és mind meghalt ott a helyszínen. A barátaim részegen sok balesetet szenvedtek, szinte mindig én láttam el őket aztán vitte ma kórházba mert én voltam ez egyetlen józan. És amikor kómába estem 18 évesen, akkor tanultam meg tisztelni az életet. Mindegy milyen élet, legyen az emberi vagy egy fűszál élete... minden mindennel összefügg.

25F

Nos, én megbecsülöm a pozitív dolgaimat, de... Vannak igényeim s azok nem múlnak el, bármekkora nyomort látok.

Sőt, a saját nyomorom sem csökkenti azt a vágyamat, hogy elmotorozzak Palermóba (a végén komp lesz :)) és Barcelonába. Hogy nem telik egy új cipőre a 10 éves helyett? Jó az, csak a tenger hiányzik s a kanyarok... És a házamat is fel kéne még dobni... Nagyon örülök, hogy nem éhezem (még) és van fűtésem, de attól még a luxusabb igényeim is fontosak (igazából nem luxus, nekem a tenger és a motor alap, nem jó nélkülük).

Kólát nem iszom, nem is telne rá, de az egészségtudatosságomba is alaposan bekavarna.

Szóval ez azért nem olyan egyszerű.

Ahogy bizonyos dolgokat megszokni sem lehet. Évtizedeken át laktam lakásban és végig rossz volt. Nyomornak éreznék egy lakást, ez van.

A benned lévő elfojtott agressziót éld ki máshol...esetleg vállalj munkát a UNICEF-nél.

Egyébként mi közöd hozzá, ki mit csinál egy szórakozóhelyen?

"Egy fiatal gyereknek miért nem fordul meg a fejében..."

Az előbb írtad le, hogy te is ugyanilyen voltál. Na ugyanazért.

Egyébként nem kell a világ másik szegletébe tekinteni ahhoz, hogy nyomort lássunk. Elég Budapestre utazni. Mindenhol ott vannak a hajléktalanok.

"Egy fiatal gyereknek miért nem fordul meg a fejében hogy máshol kutyát esznek hogy ne haljon bele az éhségbe, addig Ő issza a liter kólát stb. "

Én elmennék ahhoz aki eszi a kutyát és megdobálnám kólával, a kutyát meg vinném.