Hogyan kezdjek el élni?

Sziasztok. 15 éves vagyok, és az élés egyszerűen nem megy. Minden nap fönt vagyok késő estig (példa a mai, vagyis inkább tegnapi nap), mostanság totál lemerítem a mobilomat, bár addig, hogy kikapcsoljon, még nem jutottam el. Internetes portálokat nézek sorba, de ha valahova fel kéne mennem (pl. megnézni a leveleim), akkor ahhoz már nincs kedvem, és akár napokig/hetekig halogatom. A tanulás sem megy, egyszerűen képtelen vagyok rá, pedig szeretnék és tudni is szeretnék, de már magától a másnapi iskolától is a steessz kerülget, mert elment az idő és termézetesen megint nem tanultam. A szabad időmben sem csinálok semmit. És az a vicc az egészben, hogy akarok! Lenne mit és tudnám mivel elfoglalni magam, de egyszerűen nem megy. Írni szeretnék, méghozzá egyszer majd jól, csak ahhoz gyakorlás, sok-sok gyakorlás kell majd, meg rajzolni, de a sportot is csinálni akarom már rendesebben. Momentán heti egyszer (ha) járok, az egyik edzést rendszerint kihagyom "most tanulnom kell" néven, de persze akkor sem csinálok semmit. Pedig akarok! Tényleg. És fogalnam sincs, hogy lehetne. Próbálkozok, de menekülök - vagy sem - /időnként/ hazudok, meg mostanában egyre inkább összr-vissza beszélek. Félő, hogy emiatt senki nem ért meg igazán, pedig csak a beszédstílusomon és önkifejezésemen kéne csűrni-csavarni egy kicsit, és máris minden változna! A jó irányba. A családomról inkább nem is beszélek, nagyszülők-keresztszülők más téma, velük egész/tök jól kijövök azt hiszem, de a szüleim... Szeretnek meg minden tutira, de néha nagyon úgy tűnik. Nem tudom, ezen lehet-e, kell, kéne-e változtatni? Akarok-enegyáltalán. Az a helyzet, hogy néha tök okés minden, de szerintem átlag naponta egyszer megkapom, hogy "mintha alvajáró lennék", meg "Katika, mintha aludnál...", mive totál le vagyok lassulva. Egyszerűen bármiért képesek elővenni, s ez nekik fel sem tűnik, és aztán csodálkoznak, ha ideges leszek. És ez nagyon bánt a részükről, és már állandóan felhúzom magam, ha csak megkérdezik, "mi bajod?" Mert azt is úgy teszik, mintha valami bűnt követtem volna el. Az iskola se megy jól - a még korábban említett indokból kifolyólag - mostanában, a nyelvek sem mennek jól :( a rajz meg a művészetek sem.

És ennek a kisregénynek az a lényege, hogy mit gondoltok, hogyan kezdhetnék el élni? Mert én élni akarok... Írni, meg rajzolni meg tanulni, de nem megy, egyszerűen képtelen vagyok rávenni magam! Sötétedés után még rosszabb az egész, ha meglátom hogy alkonyodik kész, vége, utána szomorkodás van meg "megint nem csináltam semmit." Lehet, beszélnék anyuval... de amíg nem tudom jól kofejeuni magam, tuti, hogy csak szidás lesz a vége meg meg nem értés, esetleg nevethetne egyet "hogy tehát mivan", bár ez nem valószínű, és akkor megúsznám. Mostanában mindent csak meg akarok úszni, ahelyett, hogy teljesíteném :( és ilyen szempontból nézve mindig "bajba" keverem magam és sehogy se jó. Kérlek, tudnátok tanácsot adni arra, hogyan vegyem rá magam az aktív tevékenységekre?

Utoljára még annyit, hogy "hosszú tevékenységekre" nem szívesen vállalkozok, az időt is ilyen apróságokkal, három perces videókkal meg ilyesmikkel ütöm el a fenébe. Animét is néznék kikapcsolódás céljából, de az ugrik, ugye, kert az átlagban egy félórás tevékenység, de én már az elején nem bírom, mert tudom, hogy "naplopás az egész" így, hogy a fontos dolgokkal nem készültem el, és tudom, hogy ezután se fogok.

Sajnálom, ha nagyob siránkozósra sikeredett, csak nem is tudom itthon kinek "kipicsogni" magam, mert kapom érte a szidást, hogy ne siránkozzak már mindenen.

Remélem tudtok segíteni, már szeptember óta szenvedek vele, de komolyan :(

A válaszokat előre is köszönöm!