A lent leírtak alapján tényleg elkényeztetett és hisztis gyerek voltam?

Tesóm és én szüleimtől mindent megkaptunk, ha futotta rá; a szüleim a legjobbat akarták és ezért örök hálával tartozom nekik.

Apám sokszor húzott rá erősen a fenekünkre vagy ordított, édesanyám meg kétszer rákos volt és, ha rosszat tettünk, rosszul lett. Akár rossz jegyet hoztunk, akár elejtettünk egy poharat, elsápadt, fuldoklott és nagyon hangosan jajgatott, néha visított.

Nagyon sokszor nem mondtam el, ha baj volt. Ha nem sikerült valami, sírtam félelmemben, mert nem akartam, hogy a szüleim megtudják és anya rosszul legyen, apának meg innia kelljen. Nagyon szeretem őket, sosem akartam nekik rosszat. És ha bármi volt otthon, csal sírtam, mire anya megsajnált és vígasztalt és akkor segített , bármi is történt. Aztán később rosszul lett, az én hibámból.

Aztán néha azt se tudtam miért, de csak sírtam. És néha mellkasom nyomott és nem kaptam levegőt és ilyenkor bebújtam a szekrénybe, hogy senki se lásson és sírtam. De néha nem sikerült elbújni és megláttak.

Azt mondta apám és a tesóm, 20 év elteltével, hogy nagyon elkényeztetett és hisztis gyerek voltam. Szerintetek ez a viselkedésem már érinti ezt a kategóriát? Hiszti amit műveltek?

Köszönöm előre is a válaszokat! 25/L