Úgy érzem, hogy kész csődtömeg vagyok. Tudnátok nekem tanácsot adni? Többi lent.

A szituáció a következő. A tanulás és a munka terén sikeresnek mondhatom magam, jövő hónapban államvizsgázok, viszont még magánélet terén nem jutottam semmire. Félek egy párkapcsolatba belekezdeni, több okból kifolyólag is. Attól tartok, hogy a leendő párom ki fog használni, nem fog tudni maximálisan rám hangolódni, és attól is, hogy a családja nem fog elfogadni a fogyatékosságom miatt. A szűk családomon kívül csak nagyon kevés embert engedek közel magamhoz, mert már többször kihasználtak. Voltak beilleszkedési problémáim is, középiskolában és a főiskolán sem találtam meg a közös hangot a társaimmal, mert teljesen más nézeteket vallottak, más volt az érdeklődési körük, mint nekem, és nem volt velük semmi közös témám. A családom és a közeli ismerősök nehezményezték, hogy miért nem barátkozom a korombeliekkel. Az érem másik oldalát nézve, mindig többet akartam elérni a tanulásban. Felállítottam magamnak egy mércét, amiből nem szeretnék engedni. Szépen megkérek mindenkit, hogy a rosszindulatú megjegyzésektől kímélni szíveskedjenek! Köszönöm