Rosszul érzem magam és rossz embernek, vajon mi lenne a megoldás a nyugtalanságomra?

29 éves férfi vagyok. Lassan 6 éve élek boldog párkapcsolatban. Külföldön dolgozunk és házat bérlünk. Nagyon sok minden foglalkoztat. Zene, művészet, sport, emberek, nyelvek és tudomány is. Megvan szinte mindenem amit szeretnék. Nem vagyok gazdag de nem is panaszkodhatok. De mégsem vagyok elégedett. Utálom a munkámat, az emberek közelében sem szeretek lenni. Idegesít ha társalognom kell, mert úgy érzem senki sem ért meg igazán. Szorongok, nem szeretek kimozdulni itthonról. De nincs kedvem foglakozni sem azokkal a dolgokkal amiket szeretek. Nincsenek barátaim, akik voltak eltávolodtak tőlem. Próbálok új barátokat találni de mindenki elutasító és közömbös. Úgy érzem egyedül vagyok a világban és mindenki megvet. Idegesít hogy nem csinálhatok meg bármit amit szeretnék. Hogy nincsenek közeli barátaim. De nem is akarok mindenkivel barátkozni mert az emberek nagy része ostoba, elvakult, unalmas és primitív. Bezárva érzem magam. Pedig jó beszélővel rendelkezem, jó megjelenésű vagyok és nyitott új dolgokra. Viszont folyton úgy érzem nem vagyok megbecsülve ahogy kellene. Családomat sem érdeklem, nem akarnak velem kommunikálni. Csak a barátnőm van mellettem, ő szeret. De rajta kívül senkinek nem vagyok fontos. Nem tudom mit tehetnék. Nem iszom és nem drogoztam sohasem. Amióta sok mindennel foglalkozom, azóta eltávolodtak az ismerősök és barátok. Egyszerűen nem tudok barátkozni. Aggódom a jövő miatt is, nem látok perspektívát. Közben tudom hogy nálam sokkal rosszabb sorsot is él nem kevés ember, de mégsem tudok megnyugodni. Idegesítenek a munkatársak, ingerlékeny vagyok. Nem tudom hogyan lehetne javítani ezen, pedig sportolok is. Kérlek titeket, adjatok tanácsot. Köszönöm.