A beteljesületlen, lehetetlen, plátói tiniszerelmek az erősebbek, vagy a beteljesült barátnő iránti érzések? Bővebben lent

Velem is így van, csak én lány vagyok. Azért van, mert kiskamaszként dúlnak a hormonok, és mert még nem tapasztaltál semmit vagy ismerted a személyt rendesen, ezért az egész egy tökéletes fantázia. Ha nem is az, alaposabb ismeretség nélkül nem látod meg benne a rosszat.

Tapasztalat hiánya + erős (sokszor csak tudat alatti) szaporodási vágy

Az ősember is ilyen korban lett ivarérett, tinikorban a legtermékenyebbek az emberek, és a szerelem/rajongás arra való hogy a pár a csecsemő ~1-2 éves koráig együtt maradjon és védje a csemetét.

Elég kiábrándító, mintha az ember egyre felszínesebb lenne. De mégsem tehetünk róla, mert már a világ is más.

A gyerekek ennyire mások. Ahogy felnő az ember sok mindent megtanul akarva akaratlanul, és egyre több dolog veszti el a varázsát, hacsak nem keresed benne direkt, de még akkor sem lesz ugyanolyan, mint gyerekként.

Első válaszoló vagyok, ez egy régi kérdésem: http://www.gyakorikerdesek.hu/emberek__egyeb-kerdesek__61164..

Szomorú és egyben röhejes is, hogy mennyire odavoltam olyan srácokért akiket alig ismertem és talán még a nevemet sem tudták.

Egyszer mikor volt egy ilyen szerelmem és egy fiú haza akart kísérni meg ilyenek voltam olyan hulye hogy bunkó voltam vele és elküldtem, mert úgy éreztem megcsalás lenne más fiúval iskolán kívül lógni meg beszélgetni, és ha ilyet csinálnék még kevésbé érdemelném meg a szeretett fiú esetleges figyelmét. (Voltam vagy 8 éves)

...

Szerintem ez önbizalomtól és büszkeségtől is függ. Amíg van benned mártírhajlam, könnyebben szeretsz plátóian.

Gyerekkorom óta igyekszem nem hagyni magam és egészségesen tartani az önbecsülésem. Azóta ha olyan tetszik akihez nincs esélyem megpróbálom elfelejteni, ha pedig bunkó velem nagyjából ki is ábrándulok belőle és elkerülöm.

Pozitívan nézve most már okosabban szeretünk.

Kedves kérdező, mintha magamat olvasnám. :-)

(Egyébként én is férfi vagyok.)

Sőt, hiába voltam ivarérett kiskamasz koromban, nem volt vágyam szexelni senkivel, sőt, undorodtam a szex gondolatától is, kiskamasz fiúként. :)) Miközben már 1-2 éve önkielégítést végeztem.

De hogy a plátói szerelmeimmel ilyet műveljek... hajajj. :)))

Ehelyett inkább én voltam képzeletben a lovag, az aktuális, plátói szerelmem meg a királylány, aki elé fél térdre akartam ereszkedni és megcsókolni illedelmesen és áhítattal a kis kacsóját. :))

Aztán amikor lett barátnőm, már a realitás... pl amikor egy pár elfingja magát egymás előtt, az már talán nem anyira idealisztikus... :D

Vagyis hát... nézőpont kérdése. ;)

akkor egy korosztály is vagyunk. nekem azért csak részben volt Ő idealisztikus, a gimi első éveiben kerülgettük egymást és sose mertünk egymáshoz odamenni. Meg pl. amikor odajött hozzám koncerteken vagy a suliban és ajándékba odaadta a dogáját, földöntuli boldogságot éreztem és sarkon fordultam kinomban.. :( Megismerve sem csalodtam benne. Nagyon hiányzik az az érzés és egy ideje Ő is. Nem tudom, ez valamiféle korai életközépi válság nálam vagy tényleg az "igazi" lett volna, bevallom, én az igazimnak tartom. sajnos jelenleg foglalt, de elhatároztam, hogy egyszer megkeresem. mostanában elég sokat érdeklődtem és kutakodtam utána, mivel előadoművész lett, egész sok dolog fellelhető rola a neten is és ezek alapján megint bele tudnék szeretni.de nagyon. csak ugye itt vannak a bökkenők : tényleg működne-e, kölcsönösen,mikor lesz szabad (vagy mi van,ha sose lesz az..), rengeteg egyéb nehezitő körülmény, és ha sikerülne is, lehet, hogy kettős érzés lenne, ha jönne a szerelem, de az már nem lenne hasonlo a régihez, inkább olyan felnőttes.. tinikoromban azt gonodltam, marha szerencsés vagyok, hogy nekem megadatott ez az überkirály nagy érzés, mert nem mindenkinek volt ilyenje, azota már sokkal inkább egy életre szolo nagy teher :(

nálam nem csak az a baj, hogy az régi nagy érzés felnőttként már nem lenne senkivel meg, hanem az is rátes pár lapáttal, hogy függetlenül attol ,hogy ő volt az első, tényleg ő a legkülönlegesebb az eddigi szerelmeim közül. pedig több értékes, sokoldalu egyéniséggel is összehozott már az élet. :(

ti hogy vagytok ezzel, nem szomoru, hogy az az érzés már nagy eséllyel nem lesz még egyszer ? és milyen gyakran jut azota eszetekbe a régi nagy Ő ?

gondolom, a kérdezőnek is hiányzik ez az egész, ha kiirta a kérdést és elmesélte a történetét...

Ismét én vagyok, nos, úgy vagyok evvel jó ideje, h kellett mint tapasztalat, és ahogy te is megfogalmaztad, épp úgy teher, mint csodálatos emlék a magasztos tini kori szerelem élménye.

És bár néha nekem is eszembe jutnak egykori szerelmeim, de úgy vélem, nem kell ezt erőltetnem már. Óvatosabb vagyok már érzelmileg, mégis megélem alapvetően az érzelmeimet. De szélsőségesen drámaian semmi értelmét nem látom, felnőtt koromban.

Az érzelmeket nem könnyű kezelni, de megelőző jelleggel általában lehet korlátozni magunkban. És én erre nézve fontosnak látom régóta, bizonyos mederbe terelni.

30+/F