Képesek vagyok komplex érzelmek átélésére egy film hatására?

Hát én csak azt tudom, hogy én pont az ellenkezője vagyok. Brutálisan bele tudom magam élni a szituációkba, a szereplők helyébe.

Szerintem egyáltalán ne zavartasd magad emiatt. Sőt, jobb is, hogy nem veszed komolyan, higgy nekem. Ez legyen a legkisebb gondod.

Én özön könyv és film után sem vesztettem el a beleérző képességemet... Egy igazán jó műbe remekül beleélem magam s bár egyáltalán nem vagyok sírós, igazán megható, megrázó esetben sírok is.

Viszont egyes gyenge filmek (elég magasan van a mércém...) kikapcsolják ezt. Annyira zavarnak a logikátlanságok, klisék, tudománytalan dolgok, hogy a jó részeket sem tudom átélni, ha a hibák túl sűrűn vannak. Kiugrasztanak a beleélésből. Szerintem ez természetes, amivel nem mondom azt, hogy ha valakit ez nem zavar ennyire, az nem az. Különbözőek vagyunk.

Azt is normálisnak tartom, ami veled történik, azért én sem érzem át a dolgokat a szereplő szemszögéből, hiszen nem vagyok ő. Lehet, hogy korábban nem is írtam jól... Benne élek a filmben, az megvan, de tudatában vagyok annak, hogy nem rólam van szó, s a saját személyiségem, értékrendem, világom alapján helyezem el a történéseket, illetve ha nagyon másfajta az a világ, akkor azért ez kissé módosul.

Ama számítógépes játékokban azonosulok jobban a főhőssel, ahol az ő szemével látunk, az ő döntései a mieink (de ha nincs jó döntés s kénytelen vagyok olyat tenni, ami nincs összhangban az erkölcsi kódexemmel, az többé-kevésbé zavar. extrém esetben ilyenkor nem is tudok játszani). Ott is érzékelem, hogy ő nem én, de jobb az azonosulás foka, mint egy film szereplője esetében, ahol csak néző vagyok.