Hogyan fogjam magam vissza az utakon?

Én majdnem így vagyok vele.

Csak nem a kötekedéstől csinálom ezt, hanem ha tötymörögnek előttem, meg az adrenalin miatt.

Egyszerűen minden egyes kanyarvételt, kigyorsítást élvezek, imádom leszabályzásig forgatni, keresztben átmenni egy körforgalmon, ilyesmi.

Mondjuk én elég elővigyázatosnak mondanám magam, mert jól megtervezem, meg szétnézek, de ez kevés a biztonsághoz.

Ha indokolatlanul lassan mennek előttem, szó szerint életveszélyes előzésekbe bírok belemenni, meg ugye a legnagyobb biztonság mellett is nehéz így vezetni úgy, hogy közben ne szegjem meg a kreszt egy minimum 30.000-es díjazással.

Nekem a gyengébb autó segített, nem az erősebb!

(Mondjuk én nem is kompenzálásból csináltam ezt, hanem mert élvezem)

Viszont ha a kollégám autójával, vagy a cégessel vagyok, azok teljesen más karakterűek.

Az egyik egy kényelmes fotel, a másik meg egy lomha dög.

És azokban egyáltalán semmiféle késztetést nem érzek ilyenekre, magamon is csodálkozom, hogy miért, de egyszerűen azok az autók nem kívánják ezt, és teljesen más hangulatban vezetem azokat.

Amúgy én meg 38 vagyok, úgyhogy nem ezt számít, egyszerűen ha érzem a seggem alatt az erőt, olyanokat vállalok be, ami vagy drága, vagy veszélyes, vagy mindkettő.

Szóval úgy néz ki, hogy ha cserélek, akkor szerintem valami 50 lóerős 20 éves szívó dízelt fogok venni, vagy valami belépő szintű nyomatékszegény benzinest, nekem ez fogja jelenteni a hosszú élet titkát. :)

12-es vagyok.

Csak hogy hasznosat is válaszoljak, mert hogy át tudom érezni a helyzetedet, úgy fogd magad vissza, hogy egyszerűen úgy döntesz, hogy visszafogod, és magadra erőlteted. Aztán megfigyeled magad, mikor lépsz túl az egészen.

Nekem is volt olyan, hogy valami bénázó gyökér felb-szott, és kicsit meg akartam büntetni, de egyszerűen úgy döntöttem, hogy kihagyom, és felülemelkedem rajta.

Nem kellett hozzá 1 perc, hogy el is felejtsem az egészet.

Ezt azóta is sokszor csináltam, pl arra gondolok, hogy ha lezúzom, akkor is lesz előttem egy egész kocsisor, vagy hogy úgyis mindjárt lekanyarodok, vagy az úti cél végére és a teendőkre gondolok, vagy keresek egy jó zenét.

Ez elég jól bevált.

Csak magával a "sportos" vezetéssel nem tudok mit csinálni. Mondjuk odaérek egy jól ismert tempós kanyarhoz, minden irányból belátható módon, egyszerűen ki kell raknom az autó seggét, különben megöl az unalom.

Képes vagyok hosszabb távon menni, megkerülve a fél várost, hegyi szerpentineken, csak hogy küldhessem neki egy kicsit.

Na erre lesz megoldás a gyengébb autó. :/

Már csak valami hobbit kéne kitalálni helyette...

Sajnos én is ilyen állat vagyok, de csak azzal szemben, aki velem is ilyen volt.

A többiek nem tehetnek semmiről!!!

Te viszont borzasztó nagyot szívhatsz, ha az ámokfutásod miatt valaki megsérül, vagy még rosszabb. És egész életedben komoly lelkiismeret-furdalás is gyötörhet. Arról nem is beszélve, hogy azokat is veszélybe sodrod ilyenkor, akik veled utaznak.

Nem fog visszatartani ilyenkor semmilyen külső körülmény, ezt tudom. Hasonló rejtett agressziótól, dühkitörésektől és "helyreutasítási komplexustól" szenvedek, évek óta próbálok rajta javítani. Lassacskán azért sikerül.

A legfontosabb, hogy az amúgy jogos dühödet első lépésként ne vetítsd ki a veled szemben vétlen emberekre.