Olyan esett már meg, hogy segíteni próbáltatok valakinek, azután Ti éreztétek rosszul v. kínosan magatokat utána? Hogy történt?





Volt az egyetemen egy vak lány, aki kutyával járt az előadásokra. Mindig odafigyeltünk rá(juk) és segítettünk, de aztán leszoktunk róla, mert a csaj nemhogy megköszönte volna, gyakran borzasztó durván ránkförmedt. "Megy egyedül is, köszönöm..." Úgy gondolom, hogy ha az emberek jószándékkal közelednek és megkérdezik, tudnak-e segíteni, legalább a normális hangnemet megérdemlik.
Én akkor éreztem kínosan magam, mikor egyszer a könyvtár előtt a kutya póráza fennakadt az ajtó egy fém díszítésén, és odaléptem, hogy segítsek. Udvariasan próbáltam segíteni, hogy a pórázt kicsit megemeljük, és közben hozzáértem a csaj kezéhez, amire jól rámvisított, hogy "nem kell még fogdosni is, megoldom!" A hatalmas aulában jól visszhangzott, mindenki odanézett... persze csak kellett némi segítség, mert az ajtót már majdnem szétszedték a pórázzal... A csaj elérte kb másfél év alatt, hogy akkor se segített senki, ha tényleg kellett volna, ami szégyen, de senki nem akart kapni a keresetlen stílusból.





Igen. Egy beteg ismerősömnek segítettem. Mentális problémái vannak. Egyedül élt, öngyilkos akart lenni. Megkerestem a családját, hogy figyeljenek rá, mert én nem tudok mindig foglalkozni vele. Aztán utána elmondott mindennek, hogy én minek avatkozom bele a dolgaiba. De ha nem szólok senkinek sem, akkor már lehet, hogy nem is élne. Kórházban is volt. Most az a mániája, hogy mi kórházba zárattuk. Ami nem igaz, mert az utcán lett rosszul és idegenek hívtak hozzá mentőt. És persze nem is volt bezárva. Bár talán az lett volna a legjobb megoldás, ha nem engedik ki.
Azóta inkább nem segítek. Sőt, vele konkrétan nem is tartom a kapcsolatot. Az egy dolog, hogy nekem mit mond, nem vettem fel. De másoknak is olyan történeteke kitalál rólam, hogy csak na. Akkor szakítottam meg vele a kapcsolatot, amikor elkezdte fenyegetni a családomat.
Nehéz, mert tudom, hogy beteg és nagyon sajnálom, de ha ő nem működik együtt, akkor felesleges bármilyen segítség.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!