Milyen egy karrierista nő?

Szia, 34 vagyok, középvezető egy multinál. 2 diplomám van. Jól keresek, jól élünk, majdnem mindent elértem amit szerettem volna.

20-25 évesen elszörnyedtem mindig azon, hogy mások az ismeretségi körömben miért nem építenek karriert, miért nem tanulnak, minek szülnek gyereket. 25-30 évesen kiakadtam, hogy minek nekik még egy gyerek, hiszen hónapról-hónapra élnek, köztük sokan albérletben, szülői támogatással. Én közben építettem a karrieremet, másoddiplomám, majd munkám lett, aztán előléptettek, aztán újra, a felelősségem nőtt, élveztem. 29 éves koromban ismertem meg a páromat. 5 éve vagyunk együtt, és egy éve gyereket szeretnénk. Előtte legfőképpen azzal a szóval tudtam jellemezni a gyerekekhez való viszonyulásom, hogy "idegesítenek".

Jelenleg, mondjuk úgy, hogy egy ideje nem érdekel a munkám, tudom mire vagyok képes, tudom, hogy kisujjból kirázom, nem boldogít a pénzem, egy új ruha, egy síelés, vagy bármelyik tengerpart. A stressz, az életkorom, a sok munka viszont nagyban rontja az esélyeimet a gyermekvállalás terén. Biztos van az enyémtől ellenkező példa, de elég merész kimondani 20 évesen, hogy a gyerekdolog undorító. Egy idő után a munka, a felelősség és a pénz is azzá válik. Nyilvánvalóan vannak akiknek sosem jön ez az anyai ösztön a felszínre, az is normális, de az gondolom, hogy túl fiatal vagy ahhoz, hogy ezeket így előre tudjad magadról. Majd, 10 év múlva látod. Addig is, tanácsnak, én mindig úgy éltem, ahogy szerettem volna, ha karriert akarsz, akkor nincs szöszmötölés, elfelejtheted a barátokat is, sokan nem fognak szeretni, de ha jó döntéseket hozol, nőként is csinálhatsz karriert. Sokan ott rontják el, hogy komolytalannak tűnnek a férfiak mellett, szóval csak keményen, érzelemmentesen lehet, vagyis a magánéletedet semmiképpen ne vidd a munkahelyedre. A páromnak még véletlenül sem az a szakmája ami nekem. Maximálisan tudok úgy viselkedni, hogy a nőiességemet csírájában fojtom el a munkámban, rám biztos nem mondják a hátam mögött, hogy a melleimmel értem el a céljaimat. Álljál ki magadért és sose legyél középszerű. (mellékesen, ezekért nem kell Amerikába menni, de ha az érdekel próbáld ki, én ösztöndíjas voltam egy évet Bostonban, de nekem nem tetszett a légkör)

Életében első helyen áll a munka, nem csupán dolgozni akar, fejlődni akar a munkájában, tanulni, előléptetésre vágyik, céljai vannak...

Szóval a gyermektelen kisbolti eladók nem sorolhatók ebbe a kategóriába.

A karrierista nő nem azt jelenti, hogy nem szül gyereket soha. Szülhet is akár. De a munka sosem fog háttérbe szorulni a gyerek miatt.

Amit leírsz nagyjából megfelel a karrierista nőnek, egy különbség viszont van. A karrierista nem másokhoz viszonyítja magát, nem érdekli, hányan vannak még úgy, mint ő, és hogy normális-e ez. Ha ezt akarja, jól érzi magát benne, és nem árt vele senkinek, akkor teljesen normális.

Szóval ha tényleg karriert akarsz építeni, akkor magadra támaszkodj. Ne dőlj be a média sugallatának, hogy Amerika vagy Kanada jobb hely ilyen szempontból; lehet, hogy így van, de alaposan járj utána (ha nem tetted meg).

Ha meg azért kérdezed, mert számodra pejoratív a "karrierista" szó, és félsz, hogy megbélyegeznek, akkor te tudhatod, hogy amit teszel, azzal használsz-e vagy ártasz, vagyis megint csak ne más véleményére alapozz, a tetteid alapján eldöntheted, hogy tiszta-e a lelkiismereted. Ha munka számodra az első, akkor kifejezzen becsülendő, hogy nem akarsz mögé rendelni egy családot, mert egy gyereknek az anyja a legfontosabb.

Lehet úgy karriert építeni, hogy nem gázolsz át másokon (sőt, igazán csak úgy lehet, különben görcsösen azokat lesed, akiket kiszipolyozol, abba pedig belerokkan az ember).

Sok sikert!