Éreztétek -e már azt, akik depresszióban szenvedtek, hogy szeretnétek újra visszaesni abba az állapotba, segítséggel visszakerülhetnék?
Üdvözletem.
Kiskorom óta hallgatag, megfigyelő személyiségem volt, mindig a háttérbe húzódtam, figyeltem a kortársaimat, semmi sem rendített meg, nem tudtam elfanyalodni semmin, illetve nevetni sem igen tudtam, de mégis visszagondolva jobb volt az úgy a személyiségemnek. Egy éve kezdtem el "feloldódni", miután a középiskola és annak "terhei", annak befejeztével véget értek. Nem nevezném tinédzser kori depressziónak, mivel mint említettem mióta az eszemet tudom, (nem egoizmusból mondom, csak megfigyelésből) más voltam mint a többiek, pozitív és negatív módon is, már alsós koromban is az osztálytársaim minden rezzenésükről megismertem a mögöttük rejlő tényleges valóságot, vagyis a valós fájdalmat, a visszakozást, és az érzelmeket, ezért később elhatároztam, hogy a jövőm a pszichológiában rejlik. De mégis most az egész életem kisiklott, a nevetés ami régen idegen volt tőlem, most már mindennapos, és akármilyen kis apró butaságon is el tudom nevetni magamat, a teljesítményem minden téren romlott ezalatt a feladatmegoldás, az intelligencia szintem és a reakció időm is, mindennapos szinten felejtek el dolgokat, illetve ami eddig megszokott volt képes vagyok azoknak a meneteknek az elfelejtésére is. Lehet, hogy vidámabban tengetem a mindennapjaimat, de ez nem nekem való, remélem nem fognak kommentben arra ösztönözni, hogy pedig ez jó és haladjak a vidámság útján, mivel el kell fogadni, hogy a föld népessége közel 7,5 milliárd ember, miért is ne lehetne, hogy egy legyek azok közül akik nem a világos oldalon találják meg az életük értelmét.
Ez így teljesen logikátlan lesz és tudatlan kérdés/kérés, de én szeretnék újra amolyan depressziós lenni. Ez így nagy butaság, sőt a leggyengébb elméjűek sem fogalmaznak meg ilyen formában egy kérdést, de hogyan eshetek vissza egy olyan fázisba, ahol a gondolkodási szintemet visszanyerhetem?
Nagyon szépen köszönöm előre is.
Üdv!
válasza:Örülök a sikerednek, kívánom a legjobbakat. Én tapasztalataim alapján még mindig fenntartom, hogy nekem a másik élet való, sokkal megfontoltabban, következetesebben tudtam dönteni, olyan érzésem van, mintha az intelligenciám egy egészen pis hányada maradt volna fenn, könnyebb logikai feladatok is nagyobb fejtörést okoznak, lehet, hogy beteg vagyok. Mint olvastam, könnyen megeshet, hogy a DNSem hordozza magában, de az is lehet, hogy csak túlkomplikálom. Nem szeretem az önfeledt vidámságot, annyira esetlennek érzem magamat, próbálok kihívásokat állítani magam elé, de azokat is sorra elbukom, kételkedem néha, hogy ez az élet nekem való, nem önsajnálatból mondom, hiszen nem az öngyilkosságra gondolok, de az emberi élet olyan törékeny és egyszer úgy is vége lesz, miért is kéne végig caflatni, utódokat nem akarok, megállapodni sem, úgymond, várok a megvilágosodásra ami nem feltétlenül a véget jelenti, hanem valami újnak a kezdetét, még bennem van az a kamaszkori bizonyítás vágy, hogy egyszer én menthetem meg a világot, de ezek mind csak halovány vágyak, egy nem igazán jó pszichiáter tanonc ismerősömmel konzultáltam erről, de a válasza az volt, hogy nekem egy "csaj" kell, az nem helyt álló, én nem egy társas lény vagyok, van akit az hoz ki a gödörből, de mint többször is hangoztattam nekem a reménytelenség a kiút. Akit megfog az írásom az biztosan érteni is fogja, de egyéb variációk mint, hogy keressek fel egy pszichológust azt nem pontozom.
Köszönöm.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!