Lányok között is vannak olyanok, akik nem fogadják el a melegeket?

Engem nen erdekel ki meleg ki leszbikus 😆 vagy hideg .

Csak én ne lasam őket mert olyan gyomor forgató!

Nem igazán számítanak a nemek. A legtöbb emberben megtalálható az enyhe homofóbia, mert félnek, hogy ők maguk is azok lehetnek.

Személy szerint én ugyan olyan elfogadóan kezelek mindenkit, az LMBTQ bármely színében pompázzon is. Csak a magamutogató khm.. díszpéldányoknak nem örülök, de az ilyenek ugyanúgy megtalálhatóak a heterók között is.

14/l

Igen.

Nemtelenül vannak retardált, nem gondolkodomok.

Fiaim vannak, van statisztikai valószínűsége, hogy valamelyik ilyen irányultságú lesz, még ha nem is látom most ennek jeleit. Mióta ebbe belegondoltam, elmúlt az az idegenkedés, ami volt bennem.

Meglepő, de van olyan jó ismerősöm, aki értelmes, tanult ember létére betegségnek tartja a homoszexualitást, élből elutasítja a házasságkötéshez, gyerekneveléshez való jogukat annak ellenére, hogy szintén fiús anya. Ő is úgy van vele, hogy éljenek, de magukban, ne legyenek szem előtt - ez a fajta szemlélet nem éppen elfogadó. Láttam már meleg srácokat kézenfogva sétálni, szerelmesen nézni egymásra, éppúgy meghatott, mintha különnemű párt látnék.

Bizony vannak.

Egyébként a "nincs semmi bajom velük, csak a négy fal között csinálják", stb. duma NEM elfogadás, ugyanolyan gyűlölet, és ostobaság, csak nem merik kimondani nyíltan.

Engem egész addig nem érdekelt, kinek milyen az orientációja, míg egyszer (ennek úgy 9 éve) nem okozott nekem egy meleg fiú olyat, amit az életben nem tudok neki megbocsátani (a részletek most nem lényegesek). Mivel úgy gondoltam, a mássága miatt tette és biztosan ilyen a többi is, nagyon megutáltam az összeset. A pokolba kívántam őket, bevallom.

Aztán pár hónappal ezelőtt egy fiú, aki már 3 éve a legjobb barátom volt, akinek bármit elmondhattam és még a szüleimnél is jobban ismert (nem voltunk kapcsolatban, bár én azt hiszem, bele is szerettem), őszintén elmondta, hogy meleg és az a fiú, akivel már egy ideje sokat látni, őt nem csak simán az egyetemi munkájában segítette, hanem párkapcsolatban is élnek bő egy éve. Mivel tudta, hogy mennyire haragszom a homoszexuálisokra, ezért nem merte elmondani, de úgy érezte, nem titkolhatja tovább, ha én olyan őszinte vagyok és voltam vele mindig. És nem akart emiatt elveszíteni, mert bár a "betegsége" miatt nem vonzódott hozzám, de nagyon fontos személy voltam és vagyok neki a mai napig.

Őszintén megmondom, annyira lesújtott a dolog - mivel róla ezt senki nem gondolta volna, se kinézetre, se viselkedésre nem néz ki úgy, mint egy meleg, ráadásul kezdtem már iránta többet érezni, csak ezt neki még nem mondtam el -, hogy 3 teljes hónap kellett, mire sikerült elfogadnom és feldolgoznom a tényt. Azóta rájöttem, hogy nem ez alapján kell egy embert megítélni, ők is ugyanolyanok, mint a heterók, vannak köztük ilyenek és olyanok is.

Bár megérteni mindezt még nem sikerült és valószínűleg soha nem is fogom, mert bennem a legkisebb vágy sincs arra, hogy egy lánnyal egyszerű barátságnál bármi több legyen, már csak egy szájra puszi gondolatától is borzongok. Pedig azóta rengeteget kutattam a témában. A látvány pedig annyira zavar már csak, mint amit némely heteró művel a például a villamoson vagy az utca közepén. Van az a határ, amit tényleg csak otthon a négy fal között kéne, akár azonos, akár különböző nemű a pár.

Szóval hosszú évekig nekem is fóbiám volt tőlük, de ez a barátom rámutatott arra, hogy ettől semmivel sem lesz rosszabb ember valaki, és általa meg is ismertem több meleget, róluk se tudok rosszat mondani, csak úgy látszik, az az illető, akiről az elején beszéltem, épp egy szemétláda volt (és ezzel még finoman fogalmaztam).

28eves nő.

1valaszolo vagyok.