Nagyon zavar, hogy ennyire "jószívű" vagyok. Csak magam gyötröm vele. Mit tegyek?

Lehet, nem ez a pontos megfogalmazás rá. Én úgy érzem, képtelen lennék bántani valakit. Néha elgondolkozom azon, hogy puszta szavakkal mit lennék képes elérni, hogy mit tudnék tenni valakivel, és a gondolattól is lelkiismeret furdalásom lesz. Ovis, alsós koromban sokat piszkáltam az öcsémet, mert anyáék jóformán csak vele foglalkoztak, abban az időben szinte a nagyimnál laktam. Öcsém nem tehett semmiről, de rajta töltöttem ki a dühömet. Nem csináltam durva dolgokat, szerintem egy rendes testvérpár durvábbakat művel, mégis néha elsírom magam, ha visszagondolok. Mióta jobban átlátom a helyzetet, mindenhogy próbálom jóvá tenni, bár szerintem nem is haragszik rám miatta. Tulajdonképpen sokszor semmi jót nem teszek mással, csak támad egy gondolatom, hogy bármit megtehetnék vele, ha akarok, és borzalmasan érzem magam minden egyes alkalommal. Szerintem az már túlzás. Lelkiismeret kell, de az, hogy magamban szenvedjek a semmi miatt, nem szükséges, mégsem tudom befolyásolni. Mit tegyek? 17L