Ma olvastam egy angol nyelvű tanulmányt, ami bizonyította, hogy "a pénz boldogít". Mi a véleményetek a cikkről?
"Deadon & Kahneman money can buy happiness" - Könnyen megtalálható.
Röviden összefoglalva azoknak, akik nem akarják végig olvasni, de érdekli a téma:
"A pénz boldogít egy bizonyos összegig. Utána ez a boldogsághoz való hozzájárulási növekedése visszaesik. (De nem fordul negatívba!) Éves 75.000 dollár jövedelem az a határ, ahonnan felfele nézve a pénz ugyan fontos az élet értékeléséhez, de nem tesz hozzá sem a boldogsághoz, sem a élvezethez, sem a szomorúsághoz, sem a stresszhez. Mind az öt faktor számít! Jó dolog az érzelmi jóllét is, de az is fontos, hogy az ember tudja, az jól megy a sora."
A kérdés mindenféle provokáció nélkül, hogy mit gondoltok a cikkről.
válasza:Hogyan definiálnád azt, hogy "a pénz boldogít"? ""A pénz boldogít egy bizonyos összegig" - ezt írtad konklúzióként, azaz MAGA A PÉNZ AZ, ha úgy tetszik, ÖNMAGÁBAN A PÉNZ, szerinted, ami KÉPES boldogítani.
"...ez viszont nem elég arra - szerintem -, hogy kijelentsük: ÖNMAGÁBAN a pénz boldogít, pláne tartósan. "
EZT írtam, nem látom benne az ellentmondást azzal, amit előtte kifejtettem. Amennyiben szövegértési problémáid vannak, kérdező, lefordítom neked egyszerűbben: a jövedelem CSAK EGY mérőszám, és NEM az elsődleges oka annak, ha a megfelelő jövedelmet elérők boldognak érzik magukat, ez sokkal inkább személyiség és intellektus kérdése. Azaz: a pénz ÖNMAGÁBAN nem boldogít, véleményem szerint ez a kijelentés így NEM IGAZ.
Remélem, most már érted, sajnos, színezgetéssel nem tudom neked - a könnyebb feldolgozhatóság kedvéért - kiemelni a lényeges szövegrészeket.
válasza: válasza: válasza: válasza:"A pénz boldogít egy bizonyos összegig."
Hát ez nyilván így van. Mert ha semmi pénzed nincs és éhezel akkor baromira nem leszel boldog soha. De ha van valamennyi pénzed, ki tudod fizetni az összes számlád, tudsz kaját venni meg ruhát, sőt ha még extrákra is jutja, attól jóval boldogabb leszel, mint valaki, aki az utcán él és kéregetésből él meg. De aztán biztos van egy szint, amit ha elérsz, utána már teljesen mindegy, hogy mennyivel keresel többet, mert úgysem költöd el. Ha havi szinten mondjuk 150.000 forintot költesz, akkor akkor is ennyit fogsz, hogyha havi 150.000-et keresel meg, meg akkor is, ha havi 1.000.000-t keresel meg. Ha neked egyszerűen nincs szükséged, igényed arra, hogy többet költs, akkor nem fogsz többet költeni, akkor sem, ha megtehetnéd, ergo nem fog tovább boldogítani az extra pénz. Nem leszel attól ötször olyan boldog, ha ötször annyit keresel, ha már az alapfizudból is megvan a boldogságod.
válasza:Ez a mondás szerintem azért terjedt el, mert látjuk mennyi gazdag ember nem tud bánni, rosszul bánik a pénzével. Valahogy a világ 100, 1000 leggazdagabb embere boldog a pénzével. Lehet a 292637. leggazdagabb is boldog.
De nézzük meg a hülye popsztárokat, celebeket akik manapság annyit vannak a TV-ben. Nem tudják mire költeni a pénzük, buta emberek testébe került a tehetség.
Megveszi a legdrágább házat mert nem tudja mire költeni a pénzét (nembaj ha sz@r, csak drága legyen, végül is nem arról fognak beszélni a többi gazdaggal, hogy lapos tetős-e, milyen a szigetelése, hanem, hogy hány milliárdba került, hány milliós autó áll a ház előtt, van e körömvágó, hajnyíró, fogmosó szoba külön. Aztán mire lehetne még költeni a pénzt? Drogokra. Drogozzunk azzal is elmegy egy kis pénz. Legyünk jófejek és jótékonykodjunk egy kicsit. Vegyünk egy hajót meg egy nyaralót, amit nem is használunk, mert úgyis más országokba nyaralgatunk egész évbe.
Éves 75,000$ jövedelemnek örülnék, eszembe nem jutna visszautasítani, de az álmaimhoz nem lenne elég.
Nem rohadna rám ennél több pénz. Első hónapba elkezdenék egészségesen élni (drága élelmiszerek), személyi edzőkkel edzenék, és nyelvet tanulnék. Fél éven belül kiköltöznék Kaliforniába vagy Floridába.
Saját elképzeléseim szerint építtetnék egy házat. Az általam elképzelt autókat rendelném meg, meglehet vennék pár oldtimert is.
Támogatnám a kedvenc sportágamat. Azokat akik tehetségesek de mégsem fizetik meg őket.
A pénzemből egy céget hoznék létre, ami az informatikával és különféle fejlesztésekkel foglalkozik. A céget is én tervezném, nap mint nap bejárnék még ha csak pár órára is, segíteném az emberek munkáját vagy a szakértelmemmel, vagy ha az nincs extra juttatásokkal. Felvásárolnék nagy területeket, létrehoznám a saját városomat, a polgármestere lennék, én választanám ki ki az aki csatlakozhat és ki az aki nem. Persze mindenki ingyen kapna lakást. A politikában is aktívan részt vennék. Igyekeznék megteremteni egy jobb rendszert, nagyobb elégedettséget, hatékonyabb munkát. Mindenbe fektetnék pénzt a gyógyászattól kezdve az űrutazásig, hogy a legjobb legyen.
És mind ez miért sikerülne? Mivel minden erőforrás pénzbe kerül és ha a pénzel nincs problémám addig tartanak az erőforrásaim mint a földé.
Mivel lenne pénzem így el tudnék járni az érdeklődésemnek megfelelő helyekre. Nem luxusk*rvákat keresgélnék, akik kihordanak egy gyereket és velem élnek, hanem pl a kedvenc zenekarom fellépésénél a legszimpatikusabb lányt. Lehet nem tetszenék neki, akkor a 2. legszimpatikusabbat. Ha annak se visszajönnék legközelebb. A barátszerzés kb ugyan így.
Nem érezném azt, hogy az első szembejövő lánynak vagy a eddig megismert embereknek lenne muszáj elnyernem a barátságát a pénzemen keresztül.
Persze lenne családom, úgy nevelném a gyerekem ahogy engem neveltek. Nem vonnék meg tőle pénzt, arra tanítanám, hogy ne úgy álljon a vásárláshoz: Miért ne? hanem, hogy: Miért?
Na egy ilyen élettel lenne 100-as szinten a boldogságfaktorom, ha csak annyit érnék el, hogy BMW X5 meg ház a rózsadombon, egy plázacicával akkor csak az 5/100-ról ugrana fel 10/100-ra.
Ha csak az életben maradás és a utódnemzés a cél, akkor könnyen helyettesíthető vagyok szinte akárkivel.
Szóval igen, boldogítana ennyi pénz, mert közelebb lennék a céljaimhoz, és igen boldog is lennék, viszont az az érzés frusztrálna, hogy semmi különlegeset nem tettem az életben, csak éltem ahogy jól esett aztán meghaltam. Lehet nem pont erre voltál kíváncsi kérdező, de úgy érzem sikerült kifejteném, miért nincs olyan a pénzből, hogy túl sok. Csak a céltalan embereknek.
válasza:@21
@24
az, hogy valami boldogító, nehéz kimondani, ha kukacoskodni akar valaki. Egyeseket a párkapcsolat sem tesz boldoggá, erre bizonyíték a házasságok 2/3-nál is több végződik vallással.
Ez alapján nem lehet kimondani, hogy a házasság nem boldogít. Az, hogy vannak kevesen, akik hirtelen nagy vagyonra tesznek szert és elherdálják, vagy nem tudnak bánni egyáltalán a pénzzel, nem jelenti azt, hogy nem boldogít senkit, de még csak azt sem jelenti, hogy ezeket az említett példánkban szereplőket nem boldogítja soha.
A cikk ismételten arról szól, hogy tartós jövedelem egy szintig boldoggá teszi az embert. Egy szint felett meg ez a hatása nem nő tovább. Még csak nem is csökken.
Igen, ragyogó észrevétel, hogy nem foglalkozik azokkal, akik nincsenek egy bolti eladó szintjén sem, mert ők nem jutnak erre a szintre. Nem foglalkozik azokkal, akik úgy viselkednek, mint a Guten tág Faschikáim filmen látható szereplők. Ha ez a te világod, akkor elég nehezen fogod bármiben megtalálni a boldogságot. De a hibát, ami elveszi tőled a lehetőséget az oda vezető útra, na azt sem fogod megtalálni.
Egy átlagos embert ezek a kiragadott és vétóként felhozott példák nem érintenek.
válasza:Nem arról van szó, hogy vannak kevesen, akik hirtelen nagy vagyonra tesznek szert, de elherdálják. Ilyesmi ritkán fordul elő, viszont ékes bizonyítéka annak, hogy akinek nincsenek meg az adottságai arra, hogy számára "boldogító" mennyiségben pénzt keressen, annak hiába adsz akármennyit. Vagyis nem a pénz az, ami boldogít.:-)
Egyébként nagyjából ugyanazt mondjuk, kérdező, annyi különbséggel, hogy te a pénzt a boldogság okának látod, én pedig csak egy mérőszámnak, ami nagyjából korrelál a boldogságra való alkalmassággal..-) Örülök annak, hogy van pénzem, amit értelmesen, számomra boldogító tevékenységekre fel tudok használni, viszont azt is tudom, hogy azért van, mert képes vagyok megfelelő módon irányítani a saját életemet. Számomra ez utóbbi a fontos, bármikor bekövetkezhet olyan esemény, ami sok pénz elvesztésével jár, viszont tudom, hogy képes vagyok újratermelni úgy, hogy közben még jól is érzem magam. Ez a lényeg szvsz.
Kis kiegészítés, én a pénzt az egyik boldogság forrásnak látom a sok közül. De sosem gondoltam bele, hogy egy mennyiség felett, ráadásul nem is olyan nagy mennyiség felett már nem hoz több boldogságot. Nekem ez volt a fura, hogy egy társadalomban van egy limit arra, amikor már a következő szinthez a pénz nem kell. Mondjuk én még nem voltam azon a szinten.
Én nagyon örülnék, ha lehetne IQ alapján házat venni, vagy 100 méteren futott idő után és nem kéne hozzá pénz. De semmi más nem kell hozzá csak pénz. Amikor meglesz az első házam hidd el, boldog leszek. És ezt máshogy nem kapom meg.
De a ház csak egy példa. Valaki mindennap hálát ad azért, hogy van mit ennie, de sokan nem maguknak termelik meg.
A boldogság okozó tényezők sora hosszú és benne van a köszönet mondás, a hála adás, a megbecsülés, a segítség nyújtás, az alkotás, a mozgás, a társaság, a csend, a hang, a meditáció stb. De egyike a pénz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!