Titeket nem "csapott meg az üresség" mikor befejeztétek az iskolát?
Én mikor befejeztem 18 évesen az iskolát meg csapot egyfajta üresség rá pár napra hogy
"ennyi?jönnek a szürke hétköznapok?nincs miért küzdeni?"
Én ebbe egyszerűen nem tudok belenyugodni, nekem kell valami hogy küzdjek a karrierem feljebb jutásáért vagy a sportban lévő jobb teljesítményért vagy hogy új dolgokat tanuljak hogy feljebb és feljebb jussak az életben.
Egyszerűen el ne tudom képzelni azokat az embereket akik csak úgy elvannak és élik az életüket néha hétvégén elmennek szórakozni és kész.
Még simán tudsz továbbtanulni.
Amúgy meg nem éli senki "csakúgy az életét" folyamatos küzdelem az élet, sokkal keményebb mint a suli.
Nem most voltam 18 éves, bármikor tudok tovább tanulni ezzel tisztában vagyok.
De vannak azok az emberek azok nincs semmi anyagi gondjuk csak úgy dolgozatnak és elvannak az életben.
Még nem találtad meg az utad. Majd rálelsz, csak járj nyitott szemmel a világban, és akkor nem lesznek szürke hétköznapok.
Nem feltétlen csak a pénz meg a karrier az amiért küzdeni lehet.
Inkább felsóhajtottam, hogy "végre vége".
Hidd el, felnőttként is lehet rengeteg célt találni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!