Mi történik velem?

Régebben megszoktam, hogy csak magamra számíthatok és nem bízhatok meg senkiben, mert csak elárulnának. Állandóan hajtottam magam, hogy mindenből a legjobbat nyújtsam, ami az esetek nagy részében sikerült is. A rám nehezedő nyomás és versenyhelyzet következtében kialakult bennem egyfajta gyűlölet, magam és a körülöttem lévők felé. Valószínűleg ennek a gyűlöletnek következtében nem barátkoztam, csak a tanulmányaimra és a versenyekre koncentráltam. A felvételi után egy újfajta számomra ismeretlen érzést tapasztaltam meg. Olyan mintha teljesen üres lennék belűről. Pedig minden célomat amit eddig kitűztem magam elé sikeresen elértem. Ez az úgynevezett üresség érzet a gólyatábor után egyre mélyült és mára úgy érzem magam mintha csak egy üres héj lennék. a szüleimnek nem szívesen mondanám el mert nem akarok a vállukra plusz terhet rakni. Mi történik velem? Miért érzem azt, hogy üres vagyok?