A nihilista életszemléletről, hogyan lehet leszokni?

Oké, akkor állítsd fel te a diagnózist, nem látom értelmet semmiben, és emiatt szorongok. Minek a tünetei ezek?

3-as. Végigolvastam amit belinkeltél és elmondhatom, hogy valamennyire passzolnak a leírtak azzal amit én érzek, azzal a kivétellel, hogy én nem valósítottam meg semmi maradandót, nem alkottam nagyot, nem forogtam magas körökben, egyszóval igazi szürke egér voltam mindig is, az emberektől egyszerre tartottam, untam és lenéztem őket hülye bevett szokásaik miatt, azért mert örömet tudtak lelni olyan dolgokban amiket én értelmetlennek láttam, de főleg azért mert mindent elfogadtak úgy, ahogy van, és itt elsősorban a társadalmi normákra, szokásokra értem. Miattuk különc sorba kellett vonulnom. Persze nem hibáztatom őket, mert ugyanezzel az erővel magamat is okolhatnám, hogy miért nem sikerült beilleszkednem és olyannak lennem mint ők. Barátságaim még így is alakultak ki, de főleg olyanokkal, akikkel el lehetett beszélgetni mélyebb dolgokról, és nem a felszínes élet-dolgokról. Mögöttes okokat szerettem megvitatni emberekkel, magyarázatot keresni, filozófálgatni dolgokon. Természetesen célokat kell kitűzni, én meg is tettem. Anno nem volt barátnőm, nem szexeltem, emiatt pocsékul éreztem magam. Ugyanakkor pénztelen is voltam. Elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy ezeket megoldjam. Most van barátnőm is, az anyagi biztonságot is megteremtettem. Anyagiak terén elmondhatom, hogy semmire nem vágyom. Meg tudnék venni dolgokat, de nem veszem meg, mert úgy érzem nincs szükségem rájuk, nem tennének boldoggá.