Egyes népeknél, kultúráknál miért szokás üvöltve beszélgetni?

Szerbek is. Ha összeül a család vacsorára (és nem anya-apa-gyerekek felállásban, hanem akkor ott vannak a nagyszülők, nagybácsik, unokatestvérek, valami huszan) akkor ha elkezd 2-3 ember egymással beszélgetni, mondjuk a mellette ülőkkel, akkora hangzavar lesz, hogy muszáj kiabálni. Az asztal másik végében nem is értjük mit beszélnek. Hevesebb vérmérsékletűek is.

Ez így jött szokásba, egyszerűbb több emberre főzni és akkor átmegyünk egymáshoz esténként.

Aztán ha nem vagyunk annyian meg máshol vagyunk akkor is hangosak vagyunk mert már annyira hozzászoktunk.

1 félig szerb-félig magyar

Különböző helyzetekben különböző okok dominálhatnak. Van, hogy tényleg csak megszokás. Van, hogy adott társaságban csak így lehet elérni, hogy még ne nagyon szakítsanak félbe. Van, hogy eléggé elszállt exhibicionizmus, rendszerint erős trollkodási/polgárpukkasztási hajlamokkal, vagy csak sima, semmit észre nem vevő tudatlansággal párosulva. Olyan is van, hogy az egyik süket, azért beszél hangosan, a másik meg ezt tudja, és azért. Akik emberekkel dolgoznak, azok is hamarabb megszokják (jó esetben tanulják is még a szakon), hogy nagyon jól érthetően, megfelelőnél kicsit még megfelelőbb hangerőn beszélnek mindenkivel, de öregekkel néha kicsit még inkább. Köztük is akad, aki ezt képes természetesen, magától értetődően csinálni, és van, aki rájátszós, esetleg leereszkedős hangos lesz... Ők a közepesen tehetségesek...

És persze ott vannak a rendes balhék, amikor végre értelmet nyer.

Népeknél szokás.

A cigány nem igazán nép. Inkább vírus. S vírus sem élőlény s ők sem nagyon azok. Egy élőlény gondolkodik.

Nálunk inkább genetikai retardációból adódik ez.

Vannak persze romává fejlődött is belőlük amelyek különbek emberek nagyjánál.