Ti inkább a hallásotokról, vagy a lábaitokról mondanátok le?

Én inkább a lábaimtól, méghozzá azért, mert szeretnék megtanulni hegedülni és egy csomó idegen nyelven beszélni is, ami nem igazán menne hallás nélkül.

17/L

A hallásomról. A zene hiányozna, de annyi hang van, ami az őrületbe kerget (dünnyögés, dudorászás, szipogás, rágógumi lufivá fújásának kipukkanó hangja, csuklás, nyitott szájjal való krákogás, stb), hogy végre fellélegezhetnék, hogyha örökre megszabadulnék ezekről.

A lábamról nem mondanék le, imádok sétálni, biciklizni, lábujjkörmöt lakkozni.

Hm. Inkább a hallásomról, mert nagyon szeretek sétálni, úszni és csupa olyan dolgot csinálni amit láb nélkül nem igen lehet. A hallásomról azért mondanék le könnyebem, mert hát, röviden fogalmazva, nem szeretem már ezt a világot "hallgatni".

Viszont amit meg én is szeretnék hallani az a zene, nagyon szetetem mert mindig itt van velem.

Magyarán nem tudok dönten, talán még annyi, h ezeket is meg lehet oldani vmilyen szinten,lehet őket pótolni, persze az nem megoldás, mert nem az igazi, és akkor meg pláne, h a hallásomról mondanék le, mert mostanában nem bírok elviselni, hallgatni minden nap olyat amit egyáltalán nem szeretnék.

Zene nélkül rövidesen megőrülnék, és nem lennék többé mentálisan egészséges.

Lábak nélkül viszont nem tudnék semmi alapvetőt elintézni, sőt, ami a legjobban fájna, hogy nem tudnék többet triatlonozni. Pedig nagyon szeretek sportolni.

Szóval nem tudom.. Mindkét esetben (kicsit) megkeserednék szerintem.

Hallásról.

Legalább nem hallanám asok szemetet amit az emberek összehordanak. Na meg az állandó rinyálást.