Vannak furcsa, másokra nem jellemző, esetleg őrültebb szokásaitok, amiken mások csodálkoznak, vagy kiakadnak?

Miért van az gyanúm, hogy te érzelem orientált emberke vagy? :D

Én általában csak az egyik lábamat szőrtelenítem, vagy mintákat vágok bele (csíkokat, köröket...). A banánt körberágom, mint a kukoricát. A pörkölthöz almát eszek. :D

Én ugyanígy vásárolok :D

- A boltban szoktak lenni külön részen olyan termékek, amik 1-2 napon belül lejárnak. Na oda megyek először. Nem azért mert olcsó, hanem mert ki fogják dobni ha nem viszik el őket.

- Szoktam venni kókadék növényeket is, hogy majd rendbe hozom őket :D

- Bútorvásárlásnál először használtat nézek, hiszen minek új bútort legyártani, mikor vannak teljesen használható bútorok, amik lehet, hogy a szeméttelepen végzik, ha nem viszem el.

- Ruhánál is ugyanez. Egyszerűen sajnálom a turkálós a ruhákat. Miért vennék vadi újat, mikor ott a sok úgymond kidobott ruha. Csak kallódnak ott, mikor még hordható állapotban vannak.

- Menhelyi kutyánk van :D

Nagyon sok példát tudnék írni. Ezek a dolgok nem garasoskodás miatt vannak, csak egyszerűen sajnálom kidobni a dolgokat és gyűlölöm a pazarlást.

Ha eljutok odáig, hogy muszáj lesz autót venni, az is használt lesz. Biciklim is használt.

Amim van, azt rendesen meg is becsülöm. Lehet már kicsit betegesen is :D A szívem megszakad, ha eltörik vagy elromlik valami.

Szerencsére párom ugyanilyen :)

Rengeteg ilyenem van. Aspergeres vagyok és szinte minden, amit (vagy amilyen módon) csinálok, másabb egy kicsit, mint ahogy általában mások csinálják. Mindent rendszerezek, napirend szerint közlekedek, úgy általában mindent aszerint csinálok, ahogyan előre felírtam magamnak. Vannak olyan szokásaim, amik sokszor még nekem is értelmetlennek tűnnek de valahol a gyerekkoromban gyökereznek és azóta megmaradtak, pl. minden este leellenőrzöm az ablakokat és a konnektorokat, a kábeleket, hogy "biztonságosak-e".

Mindent számolok, a dolgok méret és szín szerint vannak sorba rendezve, az ételeket meghatározott sorrendben eszem és struktúra alapján helyezem el a tányéron, mindent igyekszem mindig ugyanabban az időpontban és ugyanúgy csinálni. Egyszer egy foglalkozáshoz összeírtam az összes ilyen dolgomat (legalábbis ami akkor egyszerre eszembe jutott) és több, mint egy A4-es oldal lett.

Amúgy a tárgyakhoz én is nagyon ragaszkodom, sokáig ,,gyászolom", ha valamim tönkrement és újat kell beszerezni. Az újat nem használom azonnal, mert még új, ismeretlen, nem illik a megszokott dolgaim közé. Napokig csak nézegetem, hozzáérek, ismerkedek vele és ha megszoktam, akkor veszem használatba. Az új ruhákkal is így vagyok, többször járok nézegetni, mielőtt felpróbálnám, ha megveszem, akkor először kimosom és együtt szárítom meg a többi ruhámmal, hogy ,,beilleszkedjen" és még utána sem veszem fel azonnal, hanem párszor megnézem, megtapogatom a szekrényben. Gyakori a következő párbeszéd:

- De jó ez a póló, új?

- Igen. Vagyis egy hónapja vettem de még csak most viselem először.

- Hogyhogy még nem láttam rajtad?

- Még csak most sikerült összeismerkednünk.

- wtf

:D ~

Télen, mikor térdig érő hó van az erdőben és csak egy keskeny kitaposott sáv van, akkor direkt a szűz hóban pattogok keresztül, miközben énekelek :D

A legyeket sose bántom, helyette addig szenvedek, míg sikerül megfogom őket és kiengedni az ablakon.

Bárhol, bármikor képes vagyok énekre fakadni (pl írásbeli vizsga közben rendszeresen énekelek). Azt hiszem, múltkor sikerült ezzel majdnem üveget is törnöm :D

4-es, szerintem hatalmas arc vagy :D

Nekem is vannak hasonló mániáim. Pl. állandóan "könyvelek". Ha találok 1 5Ft-ost az úton, azt is gyorsan beírom egy füzetbe, meg hogy pontosan mire költöttem. A ruháim, füzeteim nekem is színek szerint vannak elrakva. Az új ruhákat úgy szeretem, hogy külön van 1 rész a szekrényben az újaknak, őket egymás mellé teszem és lehetőleg gyűjtök 3-4 újat. Egyszerre veszem fel őket és utána mehetnek a többi közé, de addig "még nem tartoznak oda".

Pl. narancssárga ruhát nem vagyok hajlandó hordani, ha a legapróbb minta narancssárga, már felejtős.

A táblacsokival meg úgy vagyok, hogy 1 kockát belőle minimum el kell szopogatni, mert csak úgy jó. Almából pedig csak a félig éretlent eszem meg.

4-es vagyok, nekem még a csoki- és édességevési rituálém ér meg egy misét :D

Minden egyes fajta csokira meghatározott módszerem van, hogy hogyan szedem szét atomjaira és mely részét szopogatom, melyet kell megrágni. A legtöbbször úgy működik (töltött csokik, nagykockás tibi, kinder bueno), hogy megfordítom a csokit, leharapom az alját, kinyalogatom a krémet és aztán eszem meg a többi ,falát".

A raffaello és az ilyen kis gömbök esetén először lerágom róla a bevonatot, utána ketényitom, kinyalom a krémet, megeszem a kis ostya golyót és a legvégén eszem meg belőle a mandulát vagy mogyorót. :D A mozart golyónál minden egyes réteget külön szedek, közben káromkodva, mert a 2 nugátot (ugye van egy világosabb meg egy sötétebb réteg) baromi nehéz kettérágni de nem adom fel :D

A túró rudit, szelet csokit körberágom.

Ha újfajta édességet kapok, aminek még nem ismerem a belső szerkezetét és ezáltal nincs még algoritmusom az elfogyasztásához, hosszasan tanulmányozom a csomagolását de jártam már úgy, hogy rosszul következtettem és belülről nem is olyan volt, mint ott lerajzolva. Ezért ilyenkor neten is keresek róla képet, ahol általában van róla valódi kép kettévágva és így könnyebben megalkotom az új finomság ,,megevési stratégiáját". :D