Kezdődő depresszió, vagy csupán rossz időszak?

21 éves vagyok, 2 éve vagy munkám, ami nagyon stresszes. Sok az elvárás, nagy a felelősség. Szokott lenni pszichológiai vizsgálatom 1 évente, amin nem mondtak semmi különöset , még is kezdek becsavarodni.

Itthon eddig boldog voltam, jóléreztem magam. Most egyre kevésbé szeretek itthon lenni. Apám egy nagyon arogáns ember, sokszor beszól, észre sem veszi. Múltkor kérdeztem tőle egy teljesen egyszerű dolgot, hogy mivel megy munkába, hót bunkón válaszolt. Néha anyámmal is bunkó.

Anyám állandóan aggódik értem, már nagyon unom. Ha elmegyek valahova, hívjam fel ha odaértem, ha elindulok. Ha felhívom, hogy később megyek, akkor megint megbeszéljük, hogy felhívom ha indulok, de azért írt 1-2 órával később hogy mikor indulsz? . Már nagyon nehezen viselem el, hogy mindenről tudni akar.

Legutóbb, hazajöttem a munkából, telefonáltam, ő végignézte, majd megkérdezte: "kivel beszéltél???"

Egyszerűen rosszul érzem magam. Nem vagyok megelégedve sem a külsőmmel, sem semmivel. Nincs kedvem semmihez, a szexhez sem sokszor. Nincs párkapcsolatom, kb 1 éve szakítottam a barátnőmmel.

Szüleim sehova nem mennek, itthon ülnek és hír tv vagy atv a műsor, ezért állandóan a politikát kell hallgatnom..

Irígylem az olyan embereket akiknek a szülei kikapcsolódnak, van otthon story, tudnak beszélgetni és normálisan családként viselkednek. Mi sokszor nem is szólunk egymáshoz, csak anya és apa .. már elegem van.. mi ez??? Hogy törjek ki?? Költözzek el?