Miért lesz egy 17 éves fiú rossz tanuló és motiválatlan, cél nélküli? Nevelési hiba? Genetika?

"Nem mindenkit kérdeznek ki naponta? "

Bizony, hogy nem. Elsőben még utána néztünk, megtanítottuk őket bepakolni, felkészülni a másnapra.

Később már csak aláírtuk a bizonyítványokat. Ami kitűnő, néha jeles. Hangszert tanulnak, nyelv-vizsgáztak, haladnak az útjukon. Viszont mi mindketten szorgalmasan dolgozunk, tesszük a dolgainkat, azt látják születésüktől fogva.

Nyilván nem lehet pontos "diagnózist" felállítani a kérdésben, mert nem ismerhetünk minden dolgot, ami a gyereket érte. A genetikát el lehet vetni, mert lehet, hogy teljesen átlagos képességű gyerekről van szó (de az is lehet, hogy átlag felettiről), tehát nem a kognitív képességeivel lehet a baj, hanem a motiváltságával, de ezt te is leírtad.

Sok múlik a motiváltságon, egyrészt a családtól kapott értékek, hogy mennyire becsülték meg kicsi korában (mert annyira fogja magát később is megbecsülni), milyen értékeket kapott, milyen érzelmeket, mennyi törődést, figyelmet. Aki kap ilyen dolgokat, sokkal könnyebben kezelhető a serdülőkorban is. Aki viszont nem, az bizony sokszor elkallódik, és inkább a kortárs csoportok normáihoz és nem a család normáihoz fog alkalmazkodni.

Írtad, hogy a szülők nem foglalkoznak vele, mindkét szülő inkább magával törődik. Ez elég nagy baj, valószínű ez a probléma egyik fele. A másik pedig a kortárscsoportok hatása, biztos olyan barátai vannak, akik hasonlóan gondolkodnak és cselekszenek mint ő (de lehet, hogy nem). Ha igen, akkor az lehetne megoldás, hogy ki kéne szedni ebből a közegből és bentlakásos gimnáziumba íratni valahová távolabbra.

De nem tudom, nem látok bele egy ilyen gyerek életébe, csak feltételezéseim vannak.