Van itt olyan, aki régebben rossz tanuló volt, aztán jó lett belőle?

Általános iskolában szinte mindig kitűnő voltam. Aztán bekerültem gimibe, meghalt egy évben mind a kettő nagymamám, nehezen illeszkedtem be, mert nem voltam focibu.i, kiközösítettek és lúzernak gondoltak. Atanulmányi eredményem is vészesen romlott, első évben eltanácsoltak, de nem mentem el...

A váltás akkor jött, amikor fakultációt lehetett választani, én a bioszt választottam, amit mindenki utált mert nagyon szigorú volt a tanárnő. Jól ment. Rájöttem, hogy mégsem vagyok, hülye és értéktelen és lenézendő, mint amilyennek a környezetem kezelt. Elkezdtem keményen tanulni. Hét tantárgyból érettségiztem, az érettségim kitűnő lett és lett egy felsőfokú angolom is. Felvettek az orvosira, idén fogok végezni, mindössze két pótvizsgám volt a hat év alatt, ez itt kifejezetten jónak számít... Vicces volt a gimis osztálytalálkozó, hirtelen nagyon népszerű lettem... Ennyit az emberekről, meg az értékeikről. A kedvencem az volt, amikor az egyik srác közölte, hogy ezt nem nézte volna ki belőlem. Persze, hogy nem, mert öt év gimnázium alatt annyira elkönyvelt vesztesnek, hogy abszolút nem ismert, soha nem is akart megismerni.